Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Max Reinhardt írásai
mindenáron realisztikus atmoszférát akar teremteni, akkor darabját lehetetlen stilizáltan megrendezni. Ha a rendezőnek egy színdarabot "stílussal" kell megrendeznie, ahhoz mindenekelőtt az szükséges, hogy az írónak is legyen stílusa, és művei mentesek legyenek a művészi valóságtól merőben idegen, tévesen felfogott realizmus minden fölösleges részletétől. A film előreláthatólag nagy fejlődés előtt áll. De ennek a műfajnak tulajdonképpen semmi köze a színházhoz, mivel az előadóművészet egész más területére tartozik. A filmművészet ma még gyerekcipőben jár. Kezdetben igen hirtelen, gyors fejlődésnek indult, és jelenlegi stagnálása nem egészen érdektelen. Úgy tűnik, a film rossz vágányra tévedt: jövőbeli fejlődésének lehetősége az eddigi elvek szerint kérdésessé vált. Hova vezet még mindez a mértéktelenség? Micsoda tömegjelenetek! Micsoda vakmerő akrobatikus teljesítmények! Hatalmas épületek és ijesztően beidomított cirkuszi állatok csodamutatványai. . . Természetesen senki sem tagadja néhány ritka zseniális és egyéni színész, mint Chaplin, Griffith és Coogan érdemeit, melyeket a művészet e fiatal, kibontakozó ágában szereztek. De ők még úttörők; az elsők, akik talán tudományosan, talán csak ösztönösen hidat vernek e nagy filmipar és az igazi filmművészet közé. Teljesítményeiket nem tulajdoníthatjuk az egész filmgyártásnak - ezek egyes művészek csodálatos eredményei. Egyedül ők adhatnak képet azokról a kimeríthetetlen lehetőségekről, melyek a filmművészetben rejlenek. Melyek a fejlődést gátló jelenlegi terméketlenség okai? A film mai formájában nem saját eszközökkel és erőkkel dolgozik, habár mindkettő nagy tömegben és gazdagon állna rendelkezésére. Idegen talajon próbál gyökeret ereszteni, hogy kifejlődhessék. Ma még parazita, sőt egyáltalán nem veszélytelen parazita. A zene, melyet operákból, koncertdarabokból, táncdalokból kölcsönöz, nem mentheti meg a filmet szerencsétlen némaságától, melyre a kompozíció hiányzó egysége és előadásmódja miatt kárhoztatva van. Gyakran hiányzik a rendezés és a koncepció minden művészi jegye. A filmnek új, egyéni kifejezésmódot kellene teremtenie. Új 48
