Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)

Max Reinhardt írásai

fákat a színpadon: ez újításnak számított, s mélyebb benyomást tett rájuk, mint a művészet, amit nyújtottunk.

Eleinte nem hagytam, hogy ez kedvem szegje. Később beláttam, hogy művészi szempontból nézve rossz úton jártam: nem az a lényeges a szinművészetben, amiért én harcoltam. Gondoljon a párbeszédre, melyben Rómeó és Júlia a kert pompáját írják le. Vajon ezt Shakespeare csodálatos líráján túlmenően is a nézők szeme elé kell-e tárni? Ha ezt akarnánk, olyan festőt kellene keresnünk, aki Shakespeare leírásával egyenrangút tud alkotni. Ha ez nem sikerül, puszta kontárkodás minden erőfeszítés, hogy a viziót láthatóvá tegyük.; ha meg sikerül, akkor az pazarlás. Szükséges-e a költészet és a festészet legmagasabb fokú megnyilatkozását egyidejűleg közvetíteni? Amikor ezt felfogtam, más utat kezdtem keresni. Akkoriban beláttam: a színész számára az a legnagyszerűbb, ha a közönséget közvetlenül, egyedül művészete segítségével képes magával ragadni. Ezt az illúziót a saját zsenialitásával kell megteremtenie. Szerencsésnek mondhatók az Erzsébet-kori angol színészek, akiknek egy rozzant színpadon, gyatra kosztümökben a deszkákon ülő nemesemberek tömegén keresztül kellett utat törniük maguknak: ez olyan törzsközönség volt, amelynek egyes-egyedül a színészek egyéni művészetéhez volt érzéke.

Ettől a pillanattól kezdve az lett a célom, hogy érvénytelenítsem a kulisszáknak azt a nagyrabecsülését, amelyet éppen én hívtam életre. A színész egyéni művészetének kellett az előtérben állnia. Ehhez első eszközként a cirkuszt találtam meg. Ott volt közönségnek a nagy érzelmek vezérelte tömeg. Ami a díszletet illeti, szükségszerűen a legszükségesebbel kellett beérnem. Nem volt ideális megoldás, elismerem; sőt, ha úgy tetszik, alkalmatlan eszközökkel végzett kísérletnek is nevezhetjük. A lovak szaga hátráltatott; egyesek a fényszórókat is kifogásolták, amelyek azonban technikailag az egyetlen lehetséges megvilágítási módot jelentették. A nagy tér kitöltéséhez sok statisztára volt szükség. Sok minden zavarta a közönséget. Nem értették meg törekvéseimet, fő célomat. Mégis azt remélem: ez a harc nem teszi lehetetlenné eszményemet, hogy olyan színházat építek, amilyenről álmodom.

40