Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Max Reinhardt írásai
ÖTEZREK SZÍNHÁZA Meggyőződésem szerint a rendező feladata lényegében abban áll, hogy minden mű számára megteremtse azokat a feltételeket, melyeket a költő maga elképzelhetett. Amikor az Oidipusz király rendezéséhez a cirkuszt választottam, természetesen nem az antik színház külső másolásáról volt szó. Számomra ezen múlott, hogy Szophoklész tragédiáját korunk szellemében keltsem életre, s a ma feltételeihez és körülményeihez igazítsam. Nem is gondolhattam arra, hogy azokat az antik jeleneteket rekonstruáljam, amelyeknek a szabad ég és az álarc az előfeltétele. A mai és a régi színpad közötti összefüggés lényegét abban látom, sikerülhet-e újra megteremteni azokat a méreteket, amelyekkel az antik színház óriási hatása szorosan összefüggött. Első kísérletemnél világosan és egyértelműen kiderült: azok a művek, amelyeknél a dekoratív részeknek háttérbe kell szorulniuk, visszaadják a színésznek azt az áhított lehetőséget, hogy megszabadulva a díszlet illúzióitól a nézők között álljon. A közönség és a színész között olyan kapcsolat jön létre, amely nem sejtett, ismeretlen hatásokat vált ki, s a nézőt az eddiginél sokkal nagyobb mértékben köti össze az eseményekkel. A színművészet ismét tisztelni fogja a mondatot: kezdetben vala az Ige. így bontakozik ki a lehetőség a színész beszédművészetének fejlődésére; a színész ismét csupán a szó erejére támaszkodik majd. A beszéd harmóniája ismét feltétlen követelmény lesz, s le kell mondania a dekoráció lényeges támogatásáról. De a kifejezés- és mozgáskultúrát is fejleszteni kell, mivel a színész nem kizárólag csak szemben áll a közönséggel, mint eddig, hanem egyszeriben a nézők között találja magát. És ezzel, meggyőződésem szerint, rátértünk arra az útra, hogy művészetünk számára ismét megtaláljuk azt a nagy stílust, amellyel az antik színház rendelkezett, s amelyet Goethe tudatosan, nagy nyomatékkai követelt. Különben Shakespeare és Moliére idejében a közönség részben a színpadon, közvedenül a színész mellett ült, míg a mi mai 18
