Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Max Reinhardt írásai
A RENDEZŐPÉLDÁNY Elolvasunk egy darabot. Néha azonnal tűzbe hoz. Az izgatottságtól félbe kell szakítanunk az olvasást. Egymást érik a látomások. Néha többször is el kell olvasni a szöveget, míg megtaláljuk hozzá az utat. Előfordul, hogy semmilyen út nem mutatkozik. Azután a kis és nagy szerepek kiosztására gondolunk, rájövünk, mi a lényeges. Látjuk a környezetet, a miliőt, a külső képet. Olykor, ha ez lehetséges, a színésznek kell idomulnia a szerephez. Máskor a szerepnek a színészhez. Az olvasott és az eljátszott darab között soha nincs abszolút egyezés. Az eszményi eset az, amikor a drámaíró saját színészei számára ír, testükre szabja a szerepeket. Mint Shakespeare, Moliére (önmagának), Nestroy, Scholz. A drámaíró mint rendező (franciák). Hiányzik az objektivitás. Végül kialakul a tökéletes optikai és akusztikai látomás. Látunk minden mozdulatot, minden lépést, minden bútort, látjuk a fényt, hallunk minden hangot és annak minden fokozatát, a szavak zenéjét, a szüneteket, a különböző tempókat. Érzünk minden belső rezdülést, már tudjuk, mikor leplezzük, s mikor tárjuk fel őket, hallunk minden nyelést, minden lélegzetvételt. Halljuk, ahogy a partner figyel, hallunk minden zörejt a színpadon és a színpad mögött. A fény hatása... Utána mindezt leírjuk, a tökéletes optikai és akusztikai víziókat, úgy, mint egy partitúrát. Alig lehet győzni, annyira ostromol bennünket, tulajdonképpen titokzatosan, mérlegelés és munka nélkül. Indokokat majd találunk később. Főként saját magunknak írjuk le. Végül nem is tudjuk, miért halljuk és látjuk az egyes dolgokat így vagy amúgy. Nehéz leimi. A beszédríek nincsenek hangjegyei: saját jeleket talál ki magának. A jó színész, akit ismerünk, ott áll előttünk. Belekomponáljuk őt is, tudjuk, mire képes és mire nem. Minden szerepet eljátszunk. A próbák előtt átolvassuk a leírtakat, egyet és mást változtatunk, valamit még hozzátoldunk; de általában nem sokat. Megbeszéljük a színészekkel szerepüket, elmondjuk a lényeget. Ezután következik az olvasópróba. Részleteket nem mondunk, legföljebb azoknak, akiket már jól ismerünk. Kedvet kell csinálnunk 14
