Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)

Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"

én játszottam Titániát, Oberont pedig Moissi - nem volt rossz

QI

előadás, elhihetik. Aztán a Danton halála meg az Akárki következett. Az utóbbinak az volt az érdekessége, hogy ahány amerikai csak eljött Salzburgba megnézni, mind azt mondta, hogy ez az Egyesült Államokban biztos bombasiker lesz. Nos, az egész vendégjátékból ez volt az egyetlen bukás - hát ennyit a jóslatokról. Ezek voltak a nagyszabású produkciók; utána költöztünk át a kisebb színházba. Ott Frantisek Langer Külvárosával nyitottunk; ez volt az egyetlen produkció, amiben nem voltam benne. Aztán jött Goldonitól a Két úr szolgája, majd az Ármány és szerelem, és végül Tolsztoj Az élő holtteste83, amelyben Moissi játszotta a herceget. Én Masát, a cigánylányt alakitottam, de egy hét múlva beteg lettem. Az előadás óriási kasszasiker volt, holott Salzburgban mindenki azt jósolta, hogy ez viszont megbukik majd. Tolsztoj drámáját hónapokon át játszhattuk volna telt házak előtt, de vissza kellett mennünk Európába.

Az a szerencse ért, hogy Reinhardt közeli barátja lehettem. Halála volt az egyik legnagyobb csapás, amely életemben ért. Amikor meghalt, ott voltam mellette, és reggelig virrasztottam. Ott volt a felesége, Helene Thimig és természetesen két fia. Csodálatos barát volt, csupa figyelmesség azok iránt, akiket szeretett. Persze voltak, akiket egy csöppet sem kedvelt, nem akarok én belőle angyalt csinálni. Ha angyal lett volna, nem lehetett volna olyan izgalmas és gazdag egyéniség - de szerencsére nem volt angyal! Például iszonyatosan makacs volt. így az előbb említett két jóslattal sem volt hajlandó foglalkozni. Azt mondta, ő el akarja játszatni ezeket a darabokat, és így is tett. És én soha nem mertem volna azt mondani neki valamire, hogy ez így rossz vagy ez így lenne jó.

Bár fejedelemként élt (és meg is érdemelte), Európában csak úgy, mint kezdetben az Egyesült Államokban is, alapvetően nagyon szerény ember volt. Amikor egy napon felhívott, és megkérdezte, nem dolgoznék-e mellette mint titkárnő, asszisztens vagy nevezzük bárminek, az Irwin Shaw-darab előkészületei során, azt mondta:

145