Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)

Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"

Reinhardt tehát ha nem is volt magyar származású, kétségkívül kedvelte a mi embereinket, főleg a mi színházi népünket. Mert számára minden a színház volt. S a színházon át látott és nézett mindent és mindenkit. Egyszer nyáron vendége volt Jessner, a másik neves német rendező. Egy vidám éjszaka után kettesben álltak a kastély teraszán, s a fölkelő napot figyelték.- Milyen fölemelően gyönyörűek ezek a fények, ez a hajnali

világítás - ábrándozott Jessner. - Ilyet csak a természet tud...- Ez? - vont vállat Reinhardt - Három jó reflektorral sokkal igazibb hajnalt csinálok.

Mert ő mániákusan és megszállottan hitt abban, hogy a színház mindenre képes: az élmény, melyet a tömegek kapnak a színpadtól, az élet legigazibb teljesülése. Akik tanultak tőle, akármennyire más irányba tértek is el az ő elképzeléseitől - ebből a szenvedélyes hitéből vittek magukkal valamit, és őriztek meg magukban egy csöppnyit az ő energiájából, amellyel mindenben a színházat és a nagy látványosságot kereste, és igézetes látomásait varázsló zsenije valóra is váltotta.

(Bálint Lajos: Művészbejáró. Bp., 1964. 296—300.)

139