Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"
izgatott, bűnös, perverz viszony, ami Hamlet anyja s új hitvese között támadt, és ami áthatja az egész dán királyi udvart. Ezt érzi Hamlet, és ez hajtja, ösztökéli arra, hogy kiderítse apja gyilkosát és bosszúját keresztülvigye. Ezt az igazi atmoszférát kell éreztetni, hogy a tragédia tökéletesen színpadra jusson, s ebben volt nagy Reinhardt. Ő azokat a motívumokat is átérezte és ki tudta hozni, amik a darabokban csak sejtetve voltak. De remek színpadi művészete nemcsak tragédiáknál mutatkozott, hanem akkor is, amikor vígjátékokhoz nyúlt, így lett a Szentivánéji álom egyik legszebb rendezése - sőt Goethe remek tragédiáját, a Clavigót is mintha ő fedezte volna fel újból a színpad számára. Milyen szép, tiszta színházi este volt ez, milyen léleküdítő élmény! Fantáziája később nagy látványosságok felé vitte - mintha a ránk szakadó világ tragikus eseményeinek akarta volna visszaadni színpadi vázlatát. De bizonyára a kor nagy veszteségei közé tartozik az is, hogy e kivételes művész nem tudta működését befejezni, kiteljesíteni, hanem megbénított s örömtelen, alkotás nélküli életbe s korai halálba száműzték a kor rossz szellemei. Reinhardthoz képest a többi berlini színigazgató másodlagos, de mindig nívós színházat játszott. [...] 1938. december 28. Volt benne valami megrendítő, ahogy tegnap a Belasco Theatre43 premierje után - Thornton Wilder: The Merchant of Yonkers* - Reinhardt elhagyta a színházat; zavartalanul távozva a közönség között, amely alig ismerte fel a színház királyát. A darab őrülten erőltetett, az ember nem érti, Reinhardt miért vállalkozott rá - mentői feljebb megyünk korban, annál válogatósabbnak kellene lenni. Talán a szereplés vágya vagy a pénz hajtotta, hogy ítéletében így megtévedve csatát vesztett, s mi minden volt mögötte... emlékek - hiszen közel-távolról, mint tanú végignéztem ezt az egész pályát. A * A yonkersi kereskedő 119
