Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)

Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"

után a főszerkesztő, tartok tőle, hogy sértődötten, elbúcsúzott. A társaság együtt maradt, átmentünk a Luitpold kávéházba, ott aztán egyszerre megeredt Reinhardt ajkán a szó, és csaknem hajnalig beszélt nekünk az ideális színházról, ahogy ő képzeli, ábrákat rajzolt az asztalra, magyarázott, vitatkozott, kifogyhataüan volt. De ez csak nagy ritkán esett meg vele. Miska azonban mindig fel tudta villanyozni. Nagyokat nevetett rajta, a ritkán nevető emberek kedves naivitásával. Miska ezt különben nemcsak vele tudta megcselekedni, hanem úgyszólván mindenkivel. Az egész világ tele volt az ő személyes barátaival. Egyszer összetalálkoztunk Párizsban. Elbámultam a népszerűségén. A hotelszobájában szakadatlanul szólt a telefon, párizsi írók, színházi emberek mind vele akartak ebédelni, vacsorázni, mind őt reklamálták. Pedig ezek a párizsiak ugyancsak nehezen melegednek föl idegenekkel szemben. Miskát egyformán imádták Párizsban, Berlinben, Bécsben és Budapesten. Volt valami ellenállhatatlan a kedvességében, a humorában, a közveüenségében, talán még a kancsal nézésében is.

Nos, mikor a Miska-fejezetet letárgyaltuk, ott a pályaudvaron, a vonat indulása előtt, Reinhardt elkomolyodott.- Volt még egy döntő benyomásom Budapesten. Elképzelni sem tudtam, hogy emberek ennyi energiával, buzgalommal, szellemmel, odaadással és tehetséggel ... tudják megfúrni egymást, mint ebben a városban. Ennyi képességnek és energiának ilyen erőteljes felvonultatásával Berlinben csodákat tudnának véghez vinni! Mi ennek az oka, eredete és célja?

Hogy tudtam volna én erre válaszolni? Hiszen még csak negyven-ötven éve gondolkodom rajta ... [...]

(Bárdos Artúr: Játék a fügöny mögött. Bp., 1942. 111—114.)

113