Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"
Azt hiszem: meg. Mert más valami az, nem a hatalma, amivel magának hódítja meg a színészeit, akik pedig a mai német színpad java erői. Mind az ő szuggesztiója alatt állanak. Ha ő is ott van, a legnagyobb odaadással próbálnak, akár késő estig. Állva eszik meg ebédjüket - egy darabka vajas kenyeret - és már sietnek vissza a színpadra, hozzá. Tanúja voltam, amint nagy, neves, legelsőrendű színészek zúgolódás nélkül, az ő parancsára akár hatszor is elölről kezdték a mondókájukat. Imádják a színészei. A tanítónő berlini próbáinak idején gyakori vendég voltam a palotájában. Nem hiszem, hogy akár La Rochefoucauld24 - Bizáccia hercege, akár pedig egy Esterházy herceg különben laknék, mint ez a színházdirektor. A dolgozószobája ideális próbaszínpad. Olyankor, amikor vacsora után ott próbálták el a darabomat, hát néha még nekem is tetszett... Az ebédlőtermének asztala körül legalább száz vendég számára van hely, de gyakran még ennél is többen gyűlnek köréje. Előkelő itt minden, egyszerű és komoly - akár jómaga. Senkinek sem jutna eszébe, akár csak egy pillanatra is, hogy ez az ember mindent a maga erejéből szerzett; úgy látszik, mintha beleszületett volna. Egyedül ő unja a palotát, a termeit túlságosan pompásnak találja, és néha, amikor reggel felé már elmentek a vendégek, ilyenfajta megjegyzésekkel fordult hozzám:- Arra gondolok olykor, milyennek festene az élet, ha nem ebben a palotában élnék, hanem valami közönséges kislakásban. Azt hiszem abba is bele tudnék törődni, s ott is jól érezném magam. A siker még a királyokat is parvenükké teheti, Reinhardt azonban mindenre el van készülve. Holott még soha annyi joga és oka nem volt, hogy beleszédüljön a maga szédületes dicsőségébe. A neve ma fogalom. A színpadi szerzők legfőbb ambíciója, hogy nála jussanak szóhoz. És az ő kedvéért olyan művészek, mint Max Klinger25, Stuck26 és Liebermann27 nem riadtak vissza attól, hogy díszletfestőkké legyenek [...] Reinhardt színháza szolgálatában.!...] (Színjáték, 1910. 181-182.) 104
