Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"
FEDÁK SÁRI: ÚTKÖZBEN (Részletek) Megnéztem a Deutsches Theaterben a Die Räuber című darabot, melyben Beregi játszotta Karl Moor szerepét. Az első sorban ültem, és boldogan tapsoltam pozsonyi kollégámnak,17 akinek minden vitán felül álló, óriási sikere volt. Színház után megvártam, és gratuláltam neki. Azt mondja:- Te, Zsankó, van itt a Deutsches Theater alatt a pincében egy kis kocsma, D.T. a neve, ami annyit jelent, Deutsches Theater. Ott szoktunk minden nap vacsorázni. Reinhardt is. Gyere.- De kedves Oszkár, én egy veszekedett szót nem tudok velük beszélni, mi a csodát csináljak én ott? - feleltem ijedten.- Az nem baj. Legalább hallani fogod a német beszédet, ami nagyon hasznos lesz neked. Ezzel már tuszkolt is lefelé a lépcsőkön a Dété pincébe. Reinhardt már ott ült az elmaradhatatlan udvarával, és a még elmaradhatatlanabb szép és kedves Else Heimsszel. Kitűnőlegesen rosszul éreztem magamat. Mert az még nem lett volna baj, hogy én nem tudtam beszélni velük, de az volt a tragédia, hogy nem értettem, amit ők beszélnek. Beregi egyebet sem tett, mint fordította, amiket Reinhardt hozzám adresszált, és amit én magyarul válaszoltam. Csúnya, rossz érzés volt. Akkor határoztam el, hogy minden európai nyelvet meg kell tanulni. Egyszer csak hirtelen felugrottam, és azt mondtam Bereginek:- Most megyek haza. Mondd meg Reinhardtnak, hogy négy hétig nem jövök ide. Akkor, ha megengedi, visszajövök, de úgy, hogy már minden kérdésére fogok válaszolni. Beregi jóízűen nevetett:- Csak nem azt akarod ezzel mondani, hogy négy hét alatt meg fogsz tanulni németül?- Miért ne? Legalábbis annyira, hogy ne üljek itt, mint a sült hal, és legalábbis értsem, miről van szó. 99
