Kantor, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról - Prospero könyvek 1. (Budapest-Szeged, 1994)

I. A festészettől a happeningig

I. A FESTÉSZETTŐL A HAPPENINGIG

Emballage

Az első emballage

1956, a CRICOT 2 színház első előadása. Olyan rendszereket kutattam, melyek mesterségesek -tehát esélyük van az

autonómiára.

A járás talán a legnaturalisztikusabb dolog a színpadon. Szinte az unalomig természetes. A színházban időnként csak lábakat láttam. Kifejezés néküli lábakat.

A tárgyak bizonyos részleteit ki kell küszöbölni, ki kell „törülni”, láthatatlanná kell tenni - hagyni, hogy ezeket csak érezzük, sejtsük (a régi mesterek ezt remekül tudták). Az egész színpadot egy hatalmas fekete zsák foglalta el. Az összes színész ebben volt benne. Szerepelt még néhány statiszta is. A keskeny réseken csupán a színészek feje és keze meredt ki. Kívülről ennyi volt csak látható, meg a sok statiszta-kéz. A fejek hol eltávolodtak egymástól, hol újra közeledtek. A kezek mozogtak, a maguk önálló, „eleven életét” élték.

... Egy másik darabban a színészek kívülről egyáltalán nem voltak láthatóak, egészen be voltak bújtatva. Az emballage hullámzó, különböző helyeken ki-kitüremkedő felszíne felfokozottan adta vissza az odabent zajló konfliktusok legfinomabb árnyalatait is.

Kálmán Judit fordítása

(1957)

Valami

... Találkoztam egy clochard-ral, aki klánja alapelveinek megfelelően - omnia mea mecum porto - hatalmas teve volt, egy csomó kabát, pokróc, köpeny, kalap volt rajta, rengeteg, különféle, kisebb, nagyobb, kitömött, madzagokon, szíjakon lógó táskát vitt magával.

A nyak számos sálba burkolva.

Minden fekete, zsíros, kikopott.

Az egyik láb helyén lefelé hegyesedé mankó, az I. világháborút követő időkből.

Kicsi, régi létrára támaszkodott.

A külvilágtól egy szörnyű vastag réteg révén izolálva, belül konszolidálódva egységes egészet alkotott.

E ritka jelenséget életre hívó törvényszerűségek nyomán készítettem el a jelmezeket Witkiewicz Az ó'rült és az apáca című darabjához.

Kálmán Judit fordítása (1961)

A szekrény

A szekrény volt az én „objet trouvé”-m. Mint egyetlen tárgy a színpadon (Cricot 2, 1957), tulajdonképpen főszerepet játszott az ember titkainak és ügyeinek feltárásában.

57