Kantor, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról - Prospero könyvek 1. (Budapest-Szeged, 1994)
I. A festészettől a happeningig
Festészet I. A FESTÉSZETTŐL A HAPPENINGIG ILYEN NINCS! Az alkotási folyamatot és a műalkotást MEZÍTELEN ALKALMATLANSÁGÁBAN KELL BEMUTATNI. Sokkhatás, provokáció, agresszió,- olyan cselekvések nélkül, amelyek könnyen a védelem érveivé alakulhatnak. Természetes és következetes módon el kell búcsúznunk a művészi KOCKÁZAT és Megismerés páriájának, mártírjának és hősének romantikus pozíciójától. Ezekhez a fogalmakhoz lázadás kapcsolódik. NEM LÁZADUNK! A„BÚN”LÉNYEGE A művészet és annak létezése a TOTÁLIS REALITÁSHOZ tartozik. Az elszigetelésére, illetve beljebb vonására való minden törekvés a végső kockázatból, a védelem és indoklás szükségszerűségéből fakadt - az egyik szándék az egzisztenciális törvényszerűségektől akarta megszabadítani, autonómiát kínálván a művészetnek, a másik szándék ugyanakkor megsértette ezeket a törvényszerűségeket. A nemes szándéktól függetlenül lemeztelenedtek, kiválasztódtak, sterillé váltak a műalkotás titokzatos alapelemei, A FORMAI, ESZTÉTIKAI, ELKÖTELEZŐ ÉRTÉKEK. A következményekre nem kellett sokáig várnunk. Az említett értékek természetes rendeltetése a BEFOGADÁS. Az értékek, és velük együtt az egész műalkotás erre van ítélve. Próbáljuk végigvinni ezt a gondolatot, amely folyamatosan kicsúszik a végső meghatározás markából, mintha attól félne, hogy megsemmisül az űrben. Minden BEFOGADÁS egzisztenciális tevékenység! A lehető legkifinomultabb befogadás is belebonyolódik végül, különösen növekvő arányú, tömegessé váló részvétel esetén, a befogadás köznapi, egzisztenciális fogalmába, annak működést és célirányosságot igénylő összes következményével együtt. Ezért kellett a műalkotásnak folyamatosan „szolgálnia”, vagy a legjobb esetben meglehetősen kétértelmű, kétséges autonómiájú „értéket” jelentenie. Ezért vált a kolosszális folyamat végső szakaszában a BEFOGADÁS szinte már biológiai FOGYASZTÁSSÁ, az alkotás pedig 50
