Kantor, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról - Prospero könyvek 1. (Budapest-Szeged, 1994)
I. A festészettől a happeningig
I. A FESTÉSZETTŐL A HAPPENINGIG Festészet néző szerepét A kiállítás ,,kész” valóság, mely az én alkotásaimból és az idegen, objektivizált az élet matériájával összefonódott jövőből áll össze. Kálmán Judit fordítása (1963) Zéró A művészi fejlődés során gyakran bekövetkezik az a pillanat, amikor az elemi erejű alkotói aktus konvencionális gyakorlattá süllyed, amikor a kockázattól, kalandtól, lázadástól és az ismeretlentől megfosztott műalkotás - megszelidül, megkomolyodik. Ilyen esetekben a legösztönösebb reakciónk, hogy elhagyjuk a szankcionált pódiumot, és érdekmentes, szégyellnivalóan nevetséges, lenézett, lebecsült cselekvések felé fordulunk. Érdeklődésem, mely hamarosan szenvedéllyé vált, ösztönösen az „alacsonyabbrendű” objektumok felé fordult, melyeket általában észre sem szoktunk venni, átsiklik rajtuk a szemünk, megfeledkezünk róluk, és aztán már nem marad számunkra más hely, mint a szemétdomb. Gyűjteni kezdtem saját jegyzeteimet, cetlikre fölskicceit vázlataimat, a számontartandó „égető” ügyeket, felfedezéseim legelső nyomait, amikor még semmi nem biztos, amikor még minden „rendezetlen”, és senki sem gondol „kész”, fogyasztható tárgyak előállítására, kiállításra szánt művekre, melyek szégyentelenül demonstrálják a mű és Alkotója tökéletességét... Képzeletem világa ekkor már nem megkonstruálandó és képben realizálandó anyagul szolgált, hanem egy helyiség volt, ahova bezuhantak saját múltam tárgyai, hulladékok és maradványok, idegen tárgyak, banális, sematikus, esetleges tárgyak értékesekkel összekeveredve a jelentéktelen tények, személyek, receptek, levelek, címek, jelzések, dátumok, randevúk. Leltáramból hiányzott a kronológia, a hierarchia, a lokalizálás. Személyesen voltam jelen mindennek a kellős közepén, saját szerep nélkül... „Kreálási” ambícióim a zéróponthoz közelítettek, s ez automatikusan megváltoztatta a múlthoz, annak hagyatékához, elvárásaihoz, a tárgyhoz fűződő viszonyomat. Nem arról volt szó, hogy megismételjem, hanem, hogy visszaszerezzem ezt a múltat! Kálmán Judit fordítása (1963) 43
