Cenner Mihály: Nizsinszkij Budapesten - Budai séták 1. (Budapest, 1993)
Romola úgy gondolta, hogy ez az állapot csak rövid ideig tarthat, bízott nagybátyja, Pulszky Garibaldi - egy hazai magánvasút társaság elnökének a - segítségében, aki majd hamarosan kijuttatja őket. Bár Pulszky tett bizonyos lépéseket, de aztán értesítette Romolát, hogy nem kockáztathatják meg az utazást, különösen a csecsemő Kyra miatt sem. így hát maradtak, és a két hétre tervezett budapesti tartózkodás másfél évig tartott. Hogyan teltek Nizsinszkij napjai, hetei, hónapjai az internálás hosszú ideje alatt? Márkus Emília tágas és pazar berendezésű villájában természetesen fogadtak vendégeket, maguk is jártak társaságba. A személyi szabadság korlátozása sem volt olyan szigorú, hiszen Márkus Emília művészi rangja, valamint férjének, Párdány Oszkárnak minisztériumi beosztása - a miniszterelnökség sajtóosztályának volt a vezetője - biztosítékot nyújtottak. Vaszlav idejének nagy részét a rajongva szeretett kislányával, Kyrával töltötte. Sokat olvasott és franciául tanult. Gramofon lemezekről gyakran hallgatott zenét, maga is komponált, olykor gyakorolta a balett-figurákat, s ha Romola zongorázott, kisebb balettet is táncolt. Jártak színházba, elsősorban az Operába, hangversenyekre és figyelemmel kísérték a külföldről - erősen megszűrve - érkező híreket. Béccsel viszont állandó kapcsolatuk volt, mert ott élt Romola keresztapja, Thallóczy Lajos titkos tanácsos, Ferenc József bizalmasa, és az 1915-ben levert Szerbia polgári kormányzója. Nizsinszkij nagyon szerette a természetet, a Hidegkúti úti villa mármár a Hűvösvölgyben volt, nem kellett messzire mennie, hogy az erdőben sétálhasson, zöldellő fák, virágok és madarak között. A nehézségi erőt leküzdeni szándékozó baletttáncos különösen a madarak repülését tanulmányozta. Időnként eleget kellett tenniök jelentkezési kötelezettségüknek, de ez csak formalitás volt. Nizsinszkij második budapesti tartózkodása talán mégsem volt olyan felhőtlen, mint amilyennek Romola - a megszépítő messzeség aranyködében - megírta. Idézzünk a táncművész naplójából: "Budapesten, a háború alatt szomorú volt az életem. Hosszú ideig anyósom házában éltem [...]. Mindenki azt hiszi, hogy beteg vagyok. Én sírok, sírok és gondolkozom a feleségemről, aki elment azt gondolva, hogy igazi orosz barbár vagyok [...]. Mikor Oroszország háborúban volt Magyarországgal engem internáltak. Ott éltem és 18
