Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)
Szigethy Gábor: Győzelem, diadal nélkül (1991)
Tehát nemcsak Kardos György jelentkezett levélben a kórházból hazatérő Latinovits Zoltánnál, hanem - feltehetően telefonon - Aczél György is. Vagy Latinovits Zoltán próbált jogorvoslatot keresni a legfőbb kulturális komisszárnál? Leveléből sok minden kiderül. A sümegi parkban azért él tovább Latinovits Zoltán, mert kényszerűen kórházban töltött napjai idején a park rózsáit ápolta, bizonyítva: képtelen tétlenül, tehetetlenül üldögélni. Leveleket ír, amelyeket a főorvos - állítólag Latinovits Zoltán barátja! - nem küld el a címzetteknek. Ezt még lehet igazolni azzal: orvosi megfontolásból tette. De milyen megfontolásból semmisítette meg vagy tartotta magánál azokat? Két nappal később, április 11-én két újságban is rövid hír jelenik meg: április 14-én, a Költészet Napján irodalmi estet rendez a Magyar írók Szövetsége a Fészek Klubban, melyen közreműködik — többek között — Latinovits Zoltán. 1j8 De ez csak hír volt, valójában Latinovits Zoltán az irodalmi esten nem lépett föl ápribs 14-én. Talán még márciusban állapodott meg a Fészek Klub művészeti titkárával s korábban történt ígérete alapján adták le a közreműködők névsorát a sajtónak. Fodor András, a műsor házigazdája nem emlékezetére, hanem naplójegyzeteire támaszkodva állítja: biztos, hogy Latinovits Zoltán aznap este nem állt a közönség elé a Fészek Klubban.150 Latinovits Zoltán ezekben a napokban lábadozott. De április 11-én a két újságban is megjelent rövid hír a figyelmes újságolvasó számára azt jelentette: Latinovits Zoltán kijött a kórházból - van. Ugyanezen a napon - véletlen! — a Népszabadság rádiókritikusa dicséri Latinovits Zoltánt, a színészt: „Latinovits Zoltán tolmácsolásában, aki megszemélyesíti a levél íróját, mintha az a tragikusan ismerős spiclifigura olvasná fel saját írását. Humorában pontos, félelmetes, az árnyalt, közvetett ábrázolás alkotásszintű remeklése.”160 Május 4-én megtartják a szentesi előadóestet: Minden szót újra kimondani. Nem tudni, mikor adta önálló estjének ezt a címet, most, kórházból jőve, betegség után, a veszprémi „kalandot” még alig, vagy alig sem kiheverve metszőén pontos cím. A felvételt a rádió 1972. július 31-én közvetítette. Évtized múltán e versmondó est és személyes vallomás lemezen és kazettán is 1£1 J közkinccsé lesz. De akkor Latinovits Zoltán már sok-sok éve halott. Nincs hiteles adat arról: ezekben a napokban, 1972 koranyarán járt-e s mikor járt Veszprémben Latinovits Zoltán. Néhány hétig még futja az erejéből: a szentesi est hőfoka a bizonyíték. De július elején úgy érzi: elfogytak energiái, hite megcsappant és dolgozni is képtelen. Ugyanaznap ír levelet Dajka Margitnak és Mezei Máriának, a magyar színészet imádott két nagyasszonyának. „1972. 7. 2. — Drága Margit, nem jelentkezem, mert mélypontján vagyok legújabb depressziómnak. Tudom, hogy a Makk film még mindig forog, de egyébként, mint börtönben lakom itt a házban - amiről már nem is tudom miért is kellett. Most nyaralni megyünk BALATONSZEMESRE, hátha az segíteni fog, bár sok reményt nem fűzök hozzá. Fél évig, 8 hónapig is el szokott tartani egy ilyen periódus. Az őrületem környékez, mit fogok addig is csinálni.”162 Mezei Máriának is ellehetetlenült lelkiállapotáról ír, depressziójáról panaszkodik, de pontos helyzetértékelést ad arról, mit gondol veszprémi ügyeiről, s mindarról, ami márciusban s azóta történt: „Miután a kórházból kiengedtek, ahová erőszakkal, ill. csellel szállítottak, azt hiszem április elején - fokról-fokra csúsztam bele a depresszióba, és kb. május elején bele is süppedtem. Minden teher, a legnehezebb reggel felkelni. Míg veszprémi ügyeim lassan tisztázódnak (én ittam meg leginkább a levét) észrevettem, hogy kevés-kevés hívem van. Ott a társulat mellettem volna, de mit tehetek velük? Jövőre ismét ott maradtam, bár minden meggyőződés nélkül. Most meg se tudom ítélni, mi lenne a helyes. Úgy érzem, minden összeomlott, a hitem veszett el.”163 Talán örült, amikor néhány nappal később megjelent a Vigilia júliusi száma, s abban könyvének Drámát rendezni című fejezete. A Győzelem műsorfüzetében már közölt két oldalt ebből a számára roppant fontos fejezetből, a teljes szöveg megjelenése a Győzelem-előadást idézhette emlékezetébe. Bár lehet, hogy ez borongóvá s nem boldoggá hangolta őt. De az élet most — túl minden hangulati mélyponton, kétségen, szorongáson, bizonytalanságon - Veszprém! Újra meg kell próbálni! Szeptember elején már készül az új évadra. Bár néhány napra „pihenni” ismét kórházba vonul (most nem viszik, most magától megy!), de a 252
