Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)
Szigethy Gábor: Győzelem, diadal nélkül (1991)
De 1972. június 9-én ez a történet is eszébe jutott Latinovits Zoltánnak, amikor a Kritika s benne Illés Endre írása a kezébe került. Nem 5 volt az egyetlen, aki utálta a kommunistákat és a rendszert, s lakatot sem mindig tett a szájára, de tudta: művészként megszűnik létezni, ha a diktatúra politikai értelemben minősíti persona non gratának. Homlokára sütött bélyeg: összeférhetetlen; égő seb, de ezzel a bélyeggel lehet létezni a szocialista demokráciában. Ám ha a színészt megfosztják a színpadtól - halott. Színésznek, színházi rendezőnek saját korában kell halhatatlanná lennie. 1972. június 9-én, amikor zaklatott, ingerült leveleket ír Illés Endrének, a Színházművészeti Szövetségnek — Latinovits Zoltán fél. Művész, roppant érzékeny idegrendszere érzi a rá leselkedő veszélyeket, érzi azt, ami utóbb bekövetkezett: kiűzték a paradicsomból, a színházból. Júliusban és augusztusban a Színház című szakmai folyóiratban két elemző, okos írás jelent meg a Győzelem-előadásról.134 Olvasta, örült az értékelő, elismerő szavaknak. De nem vigasztalta a tudat: csak néhány bírálat őrzi majd a Győzelem emlékét. (Május másodika és kilencediké között tartották Kaposvárott és Zalaegerszegen a dunántúli színházak találkozóját. A veszprémi Petőfi Színház A helység kalapácsa című „népi komédiával” képviselteti magát. ) Majd egy év telik el: 1973. január 23-án műsorra tűzi a veszprémi előadás felvételét a Magyar Televízió. Több vidéki lap közöl TV-előzetest136, s a veszprémi Napló is megszólal: „Latinovits mint rendező, ebben a darabban mutatkozott be. S mint író, a Ködszurkáló című könyvével a napokban lépett nyilvánosság elé. Könyvének egy részletét Meztelen lélekkel címmel a múlt héten mondta el a rádióban.”1 7 A szerény rehabilitáció is rehabilitáció; ezekben a hetekben Miller Az ügynök halála című darabjának főszerepét játssza Latinovits Zoltán Veszprémben és próbál: Gorkij Kispolgárok című művét rendezi. A televíziós közvetítést követő napon két pesti lap TV-rovatában olvasható rövid kritika az előadásról. Reggel a Magyar Hírlapban elismerés: „Tegnap este bebizonyosodott: azoknak a kritikusoknak volt igazuk, akik azt boncolgatták, hogy a tiszteletlenül tiszteletteljes előadásban mégiscsak megvalósult az író szándéka: a ma időszerű gondolatok kiszabadultak a lapkalodából.” Délután az Esti Hírlapban ledorongolás: „Kár, hogy a színpadi megvalósítás - amely elé már csak az ezúttal rendezőként bemutatkozó Latinovits Zoltán miatt is kíváncsian néztünk -, nem könnyítette meg a mai nézőnek a dráma befogadását. Oka ennek elsősorban a főszereplő karakterbeli alkalmatlansága Sántha professzor súlyának, fénylő intellektusának életre keltésére. Es oka az ehhez a formailag szabályos középfajú drámához nem illő rendezői-díszlettervezési elképzelés, a nyitott színpad, az elidegenítési effektusok; a függönyt helyettesítő verses prológ - amely mintha egy más, játékosabb darabból pottyant volna ide -, az eredeti darabban nem levő figura és szöveg behozatala, meg jó néhány indokolatlan és félreérthető vígjátékba illő színpadi ötlet.”139 Egyértelműen a rendezést, a rendezőt elmarasztaló kritika. (A televíziós felvételt a Magyar Televízióban letörölték. A törlés oka, indoka ismeretlen.) A következő napon, január 25-én a Népszabadságban jelenik meg kritika Latinovits Zoltán könyvéről. Elismerően ír a kritikus a könyv szakmai vonatkozásairól: e mű - tévedéseivel, torzításaival együtt is - gyakorta pontos diagnózisa színházművészetünk roncsolt szerkezetének, zilált színházi közállapotainknak. Es elmarasztalóan, okosan kívülálló kétértelműséggel szól Latinovits Zoltán fegyelmezetlenségeiről, megbízhatatlanságáról, összeférhetetlenségéről. Ravaszul langyos szóözön: látszólag védi, valójában kiszolgáltatja a könyv szerzőjét. „Fönt” ez is kevés; márciusban Rényi Péter hívja fel a lapban az olvasók figyelmét a Ködszurkáló roppant veszélyes voltára, „önigazoló, individualista indulatoktól fűtött” szubjektivizmusának egész társadalmunk politikai és erkölcsi épségét romboló szellemiségére. A kiadót is megrója: hiba volt így kiadni a könyvet.140 A következő évadra Pétervári István nem kívánja rendezőként szerződtetni Latinovits Zoltánt. A könyvhéten, május végén még megjelenik a Győzelem-előadás egyik szövegváltozata a Rivalda kötetben, aztán hosszú, néma csend. 249
