Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)
Szigethy Gábor: Győzelem, diadal nélkül (1991)
A közlemény nem tartalmazza Latinovits Zoltán nevét; csak a rendezőt említi: „Február 18-án este, a veszprémi pedagógusok részére rendezett előadáson a rendező ismét botrányt okozott azzal, hogy a színpadról beszédet intézett a közönséghez, ezúttal a színház igazgatóságát szidalmazva.”108 A felelős: a rendező. A felelős: Latinovits Zoltán. Aki ekkor már a sümegi kórház betege volt. A Népszabadság glosszája hangsúlyosan a rendezőt tette felelőssé a történtekért. A felkínált egérúttal élt a veszprémi színház vezetősége: a rendező okozta a botrányt, sőt ismét ő okozta, a színház vezetősége helyette bocsánatot kér a helyi laptól — és szent a béke. A Naplóban 1972. március 2 5-én megjelent nyilatkozat szövege egyértelmű, korabeli és kézzelfogható bizonyíték: a színház vezetői a felelősséget Latinovits Zoltán nyakába varrták, mosták kezeiket: ők mindarról nem tehetnek, ami március 16-án és 18-án a színházban történt. Igazgató és vezető rendező nem védték meg színészüket, rendezőjüket: elárulták Latinovits Zoltánt. Ehhez képest szinte érdektelen, mit mondott Pethes György a színház félhomályos nézőterén próba közben, vagy igaz-e az, amire Majczen Mária állítása alapján emlékezett Ruttkai Éva: március 18-án az előadás második része alatt a rendező és igazgató már Pestre készült, jelenteni az elvtársaknak - a Latinovitscsal már megint baj van.109 A veszprémi Napló március 25-i számában megbújó kis írás a bizonyíték: a színház vezetősége és a politika kezet fogott Latinovits Zoltán háta mögött, feje fölött. Ok is győzni akartak. Időben s jó helyen csörrentették meg a telefont: hétfőn, március 20-án Ruttkai Évát a minisztériumba kérették baráti beszélgetésre s hogy adná vissza a levelet, amelyben Latinovits Zoltánt arról értesítik: Érdemes művész lett. Ruttkai Éva közölte: a levél még nem érkezett meg. Megnyugodtak. Három év múlva döntöttek úgy: most már lehet érdemes művész a Latinovits. Mióta világ a világ: szerény képességű művészek a tehetséges művészeket mindig a politika segítségével akarták elhallgattatni. De bár március 16-án - miután Latinovits Zoltán a nézőtérről kitessékelte a kritikust - némiképp feszültté lett a színház körül a levegő, másnap a bemutató előadáson a Győzelem roppant sikert aratott. Zúgott a taps, ütemes brávózástól remegtek a falak, hangoskodók és lelkesültek Latinovits Zoltán nevét kiabálták, aki a színpadra hívta Illyés Gyulát, s bár az író zavartan közölte, 6 nem Németh László, de azért annak családja nevében megköszönte a társulatnak az előadást, a sikert. Es Latinovits Zoltán boldogan olvasgatta a társulat levelét: „Szeretett Rendezőnk! Kedves Zoltán! Első rendezésed alkalmából igaz szeretettel gratulálunk, és rendezői pályádon — ami itt Pannóniában teljes »GYOZELEM«-mel kezdődött - további sikereket kívánunk. Kérünk, őrizd meg jó emlékezetedben győztes kis csapatodat, hiszen szeretettel dolgoztunk együtt és nekünk emlékezetes marad mindig, hogy első munkádban társaid lehettünk! Ave Princeps inter pares! Veszprém, 1972. III. 17.”111 Es sok-sok aláírás: a társulat, a Győzelem csapata: színészek, műszakiak. Ave Princeps inter pares: a száműzött herceg otthonra lelt. 8. Latinovits Zoltán aznap elfelejtett ünneplőbe öltözni. A bemutató estéjén tornacipőben járt-kelt a színház épületében. így ment előadás után a színpadra meghajolni. Ruttkai Éva csak éjféltájban érkezett Veszprémbe, Molnár Péter úgy érezte, feladatát már elvégezte, s nem várta meg a bemutató estéjét, hazautazott.112 Mindenki Latinovits Zoltán kezét szorongatta, neki nem volt kibe kapaszkodnia a legfeszültebb pillanatokban. Amikor a bemutató előadások végén elcsitul a taps s nézőtérre, színpadra félhomály, majd sötétség borul, hirtelen oldódik a hetek óta tartó feszültség színészben, rendezőben, művészekben, műszakiakban, mindenkiben, aki csak él és mozog a színházban. Színésze válogatja, ki hogyan viseli el a hirtelen támadt nagy belső csendet, űrt. Van, aki iszik. Van, aki megállás 243
