Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)

Latinovits Zoltán rendezőpéldánya (1972)

- 57 -('Rendesebben) Ágnes olyan dolgokat mondott nekem, amilyet tőletek harminc év alatt sohasem hallottam.

TÁL komolyan veszed a mondásait. Egy ideje

van benne egy Ids muL^ zavar,

(visszajön) Nem találom.

\A~cThoL 'Tu-íij c. 7 /

■■ííBiíiuü TiiCg rrr fM'ághbaroskadtan) MuLó zavar.

Neked az enyém is múló zavar volt. S igazad

van: elmiílt, mert összetörtél.

Én? Bandi! Ezt mondod? (sirva fakad)

/rz. f f

Apu, anyu/ne kínozzátok egymást, , ,

ÁnW 0 iu. /

. (Ila ki a határ felé. A két öreg ott áll a

szin előterében egymáshoz közel. A szin

sötétedik. A jelenet alatt alakok jönnek,

egy-kettő a tornácon is végiglépdel, a jelenet

vége felé nőtáznatóan dünnyösnek) r- fretiftiimg» «. ü(3«hiiii> na uua aláfr Ülj le leg- *—■ alább. ^ ÍV7- a. ^ j

Úgy, kíméljük egymást, az egész életünk egy gyilkos kímélet volt. (le itt)

(hozzáhajolva) Olyan rettenetes: azt hallani, hogy én törtelek össze, ^U’nJi Mondjam, hogy nem törtél? Még ezt is lealkudnád. Jó: nem törtél. Én voltam őrült, te csak a kényszerzubbonyt adtad rám. A kényszerzubbony nagyon bölcs institúció, a társadalom

Sántlia:

Sántháné;

Ha:

Sántha;

Sántháné:

/ A ^ i

Sántháné n

Sántháné:

Sántha: