Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)
Németh László: Győzelem (1941)
Sántha. Nem a motorcsónakot. Olyan paradicsomkerti ember. Ágnes. Hogyhogy paradicsomkerti? Sántha. Ügy, hogy van egy földi paradicsom, s 6 a gumisarkától a hajneccéig annak az embere. Még a vállalatát is a paradicsomba szerelte bele. Ágnes. Milyen paradicsomról beszélsz? Sántha. Amelyikbe a derék polgárok eveznek, pardon: motoroznak, a világról megfeledkezni. Ez a földi paradicsom, a nirvána. S Héthársi Rudolf az a férj, akivel az életet el lehet nirvánázni. Ágnes. S mi itt, Balatonfüzesen: nem egy földi paradicsomban nyaralunk? Sántha. Dehogynem. Legföljebb nem mindenki olyan zavartalanul, mint Héthársi úr. Valamikor csak egy-két nagy vadaskertet kerítettek be a szántók és kalyibák elől paradicsomnak. Ma egész paradicsom-tartományok vannak az elrejtőzőknek. Természettel kötjük be a szemünket, és sportolunk, hogy mozdulnunk ne kelljen. Ágnes kicsit ugratón. Az kéne, hogy Rudolf is jelentéseket írjon a nyomorról? Sántha. Miféle jelentéseket? Ágnes. Amilyeneket Laci. A mi családunkban már van egy szociális titkár. Sántha. Egy jegyzőkönyvember. Ez a harmadik vakság és süketség. Ágnes. Laci úgy mondja, hogy nagy eredményeket ért el már eddig is. Sántha. Úgy, mint az iskolákban a szakfelügyelők. Ágnes. Mért, azok hogy érnek el eredményt? Sántha. Úgy, hogy az első évi jegyzőkönyvben mindent lehordanak, a másodikban mindent megdicsérnek. A hatóság láthatja - mekkorát javítottak a színvonalon. Ágnes. Nagyszerű vagy, amikor Lacit csúfolod. Senkit sem tudsz úgy csúfolni, mint Lacit. Még Rudit sem. Sántha. Nem azért marom, hogy te mulass rajta. Föláll, hogy a lakásba menjen Ágnes elébe áll. Haragszol? Nem akartalak bántani. Sántha. Nem, hagyj. Gyengén vagyok egy kicsit. Mozognom kell; megnézem én is az unokám köldökét. Ágnes. Olyan sápadt vagy. Csak a rosszkedv? Vagy csakugyan beteg vagy? Anyu azt mondja, csak a kedélyed. Sántha keserűn. Bizonnyal csa^ a kedélyem. Egy szettet se mulasszatok el miattam. Bemegy öltözködni. Ágnes utána néz, s leül az asztal mellé, kicsit búslakodik, aztán kivesz egy almát és megtörli. Ács Lajos jön a lépcső felöl, a platón megáll s betekinget. Ez a Sántháék lakása, kérem? Ágnes leteszi az almát, s elébe megy. Ez. Talán a kutat jött csinálni? Ács Lajos. Nem; én a titkár urat keresem. Látva, hogy Ágnes nem érti. A szociálist. Ágnes. Ja, a bátyámat? Az más. Nevet. Az csakugyan nem a kút. Az asztalra néz. A csészéje itt van üresen, ez az egyetlen biztos, amit tudok róla. Az a legjobb, ha maga is leül mellé. A telepen úgysem találná meg, a reggelije azonban előbb-utóbb idehozza. Ráér néhány percet? Ács Lajos. Én rá. De talán inkább járok addig egyet. Nevet. Vagy megnézem a kutat ... Egy kis táborunk van fönn, Topánpusztán, vagy ahogy itt mondják, Rossz-Topánban. Annak a dolgában jöttem. Ágnes. Topános? A topáni népfőiskolából? Ács Lajos. Igen, úgy is tisztelgetjük. Bár nem nagyon érdemli meg a nevet ... A református egyháznak van ott egy majorja; mint a címe is mutatja, elég rossz major - abba szedtünk össze néhány környékbeli legényt. Télen ugyanis előadóink nincsenek itt, a Balaton mellett, nyáron meg valamirevaló ember nem kapható. így cséplés meg szántás közt szakítottunk ki két-három hetet. Ágnes. Laci nagyon dicséri azt a Rossz-Topánt. Azt mondta, tanulmányt fog magukról írni. Ács Lajos. Tanulmányt? Nyel egyet. Az jó lesz. Ágnes megnézi s nevet. Maga sem szereti a tanulmányokat? Lajos. Mért gondolja? Ágnes. Mert így csak apa tudja azt mondani, hogy „tanulmány”, ő egy kicsit sötétebben mondja, maga meg jobban mulat rajta. 13
