Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)
Latinovits Zoltán rendezőpéldánya (1972)
- 46 -Ágnes: (természetesen) Tudod, annyira más dolgokra használtam eddig a "tetszik" meg a "nem tetszik" szót. A fiuk eddig olyanok voltak, mint a bútor, az ember azt nézte, beleillenek-e a szobába. Sántha: Ágnes: Miféle szokásai? Például azt mondja: ezt, elolvashassa, A kis- t ArAtü -üJu^ fa fu.tO,_,£ct^n ’ ujjáyal vakarja a fülét. (M utat ja )p\í ást ez meg- JJ Sántha; Ágnes: Sántha; Ágnes: ölne. De ez csak epizód. Az ember örül, hogy egy ponton fölötte van ... / S mit gondolsz, leit lehetne jobban kibírni egy életen át? Őt vagy Héfrhársit? Tán mondd meg, mit akarsz megtudni vele. OU^rncJre^ En -ugyeni»- azt hiszem, hogy a szerelemben'- s a házasságban tán még inkább - az emberek nem azzal kapcsolódnak össze, amire te azt mondod, hogy van benne valami, hanem épp ezekkel a kis szokásaikkal. Szóval, ha neked csak egy évet kellene ezzel az Ács Lajossal élned, nem azt mondanád róla; ez az ember egy erdő, hanem azt, hogy ez az ember úgy vakarja a fülét, mint egy vizslakutya. Ez az én teóriám, MÍg Héthársit, aki nyilván nem erdő, egy életen át elviselném. Ez az Ács egész erdő, érdekes és borzalmas. (nevet) Vannak szokásai.
