Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)
Latinovits Zoltán rendezőpéldánya (1972)
39 -eignes: Lajos; Ágnes: Én sem tartóztatom magát. Hátha magáért is kijön az illetője. A * t, (-hogyan imjütt-ráj hogy olyan lóhalálban utánunk karikázzon? Elmondjam őszintén? Ha csak addig lesz őszinte, amíg kellemes ,., No, akkor ezt elmondom még.lHát, ahogy elmentek, én valami disznótenyesztő könyvbe temetkeztem. Mert ha meglesz a bérlet, amit terveztünk, a disznó szállitaná el legolc óbban a Kukoricát. Egyszerre érzem, hogy valami dk, szorulás van benne,/mint amikor az ernoer nem teszi meg a dolgát. I Megtapogatom a zsebem, hogy nálam van-e a Ötszáz/amit a titkár ur hozott. Ott van. abban nincs hiba. Aztán a kottákat nézem meg, hogy elzártam-e. Az is megvan, ászaik, az én nyugtalanságomként akar elmúlni.| Végre is átmegyek a legényekhez, s azt mondom: "Tec milyen marhák vagyunk mi, hogy ezt a vendégeket elengedtük. Itt kellett volna tartani előadónak. Egy hét alatt az egész világtörténelmet eltanította volna. : Azt mondják: "igaz". "Te, én utánuk biciklizek. " "ilyen l sürgősen? Azt hiszik, megbolondultál, V De én akkor már tudtam, hogy maguk után kell Lajos :
