Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)

Latinovits Zoltán rendezőpéldánya (1972)

- 36 -Ágnes: i —

Lajos:

Sántháné:

Lajos:

Sántháné;

Lajos;

j^-rUyi | &y oLv. ^ArTL 4 i CkA6_^ ; di^ p L«g (T

(Sánthánét észrevéve, kissé feszengve) Arról <b'u'1^ LAtuc*, tc^-W^c

— /v-K. ^K^TA i^tzu, jl --------52---------• <^nr^A 7

van szó, hogy a legények szemrehányást tettek ,,, Nem lett volna szabad a tanár urat visszaengednünk.

Nem? És mit akartak csinálni vele? Az uramnak épp elég volt ez a kirándulás.

Hiszen épp azért vagyok én ezek előtt most hibás, hogy a visszautat mért nem takarittattam meg vele. Azt mondták, ha úgyis nyaral a tanár ur, nyaraljon velük.

Maga igen jókedvű fiú, de az én uram nem egészséges ember, megvan a szobája, ágya, kosztja.iAkármilyen nagy lelki örömet szereznének is maguk neki, én összetörve kapnám vissza.

Van ott egy rendesebb szoba, amiben a könyvtár van. Abban egy ágyat is föl lehet állitani.

Szó sem lehet róla. (Az urához) Bandi, ne feledkezz meg róla, hogy mireánk várnak ...

Nem, nem feledkezem. (Lajoshoz) Nagyon köszönöm a legények meghivásá^. ]^n js igen J jól éreztem magam köztük (kis habdzas útin nevetve) Polgároknál, tudja, szokás, hogy az

Sántháné:

/

Sántha: