Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)

Latinovits Zoltán rendezőpéldánya (1972)

34 -s az illem sugallata^engem, mióta élek, arra

tolt, hogy most leüljek a Kardhányó söre mellé. S mindaz, ami a telkemből megmaradt, azt mondja, jobb volna leugrani erről a partról ...

Sántha:

Sántha:

Sántháné;

Sántha:

Sántháné;

Ezt nem értem ... Én szeretem anyát, téged,

de ha lenne egy férfi például, aki, úgy érezném, egy másféle világba tud átemelni, amelybe különben nem juthatok át: megszöknék, ha megölnélek is vele,

(visszanéz rá, élénken) Csakugyan? (csendeseb„ „v2id>

ban) Elméletben: igen. onnét éven kor-unifc-I

iöHacs elméletben. De mennyire más, amikor

az élet előállítja azt a percet

(be. Az urához) Valami bajod van, hogy nem

J'ÖSSZ? ÁX7csr.J

Nem több, mint tMfcfimé-rírr r/ni,

Akkor mért tüntettek idekint? Laci megmondta, hogy itt vagy. Kardhányó, látom, meg van már sértve,

(nevet)

Mit nevetsz? Vagy rosszul érzed magad, s akkor én is azon vagyok, hogy minél hamarább otthon légy. Vagy nem vagy rosszul, s akkor minek másokat az efféle tüntetéssel megbántani• « •

Ágnes:

Sántháné: