Kincses Károly: A színház a fénykép. A 200 éves magyar színjátszás és a 151 éves magyar fotográfia közös történetéből (Budapest, 1990)
II. A színház a műterembe megy
Színészek vizitkártyákon, kabinetportrékon és levelezőlapokon (1860 k.-l910 k.) 19 de annyira utálta mesterségét, hogy rövid idő múlva beiratkozott a színiakadémiára. Hasonló pályát futott be valamivel korábban Gömöry Hlavács Jenő, aki szin tén fényképészből lett színésszé 1895 körül, s komikusként többi vidéki színtársulatnál, majd a Magyar Színháznál, Népszínháznál aratott sikereket. Három színdarabban is feltűnik egy ligeti gyorsfényképész legendás alakja. (Ezt rajta kívül a magyar fényképészek közül csak Angelo mondhatta el magáról!) Az egyik operettnek A régi jó Budapest a címe, a másiknak Kikelet utca 3., de a halhatatlanságot a harmadik hozta meg neki, Molnár Ferenc Lilioma. Holundernét Helfgott Sámuel ligeti fényképészről mintázta az író, aki darabja megszületésekor naponta kijárt a műterembe, s üldögélt egy-egy órácskát, figyelve a „lizsé" jellegzetes alakjait. Helfgott Sámuel műtermében a vagányok és cselédlányok, bakák és artisták mellett szinte az egész pesti művészvilág megfordult, Adytól Szomoryn keresztül Heltai Jenőig, Bródy Sándorig. Ismerjük Nádai Ferencről készített ferrotípiáit is. Az Amerikából hozott eljárás során apró bádoglemezekre készült, negatív közbeiktatása nélkül a kép, amit még vizesen, azon csöpögésen adott át a megrendelőnek, azzal az instrukcióval, hogy lóbálja a kezében, míg meg nem szárad. Később áttért a papír gyorsfényképre, amit szintén meg lehetett várni a Ligetben szórakozó, s ennek során magukat megörökítettni vágyó embereknek. Több szakirodalom Helfgottot jelöli meg e technikák meghonosítójának, de megelőzte őt évekkel Horváth Zsigmond, aki „Első amerikai gyorsfényképészetét" 1870-ben alapította. 1875-től a fényképészet mellett bérelte az új Népszínház ruhatárát is, majd tulajdonosa lett a ligeti Vaudeville Színháznak. .. Legjobb és legolcsóbb délutáni szórakoztató családok számára. Szenzátiós újdonság! A liliputi színészek fellépte. Naponta érdekes előadások változó műsorral. . ." (16.) Csak néhány évig élt egy érdekes kísérlet. A Quaneuf vegyipari társaság Budapesten műtermet nyitott árnyképek fotográfiai úton való előállítására. Több száz színészről készített (nem titkoltan reklámcélból is) árnyképet a cég, a műfaj sajátosságaiból eredően mindegyikük profilból látható. Valamennyi hajszálpontos mása az eredetinek, miután nem kisollóval készültek, mint a biedermeier idők sziluettjei, hanem optikailag. A Színházi Élet 1919/20-as számaiban rejtvénysorozatot indítottak, melyben azok kaptak jutalmat, akik felismerték az árnyképek gazdáit. Már a századelő első éveiben, a fényképsokszorosító technikák fejlődésével párhuzamosan megjelentek a nagyközönség számára gyártott képes levelezőlapok is, kedvelt színészek arcképével. A színészfénykép ezzel új, elsősorban kereskedelmi funkciót kapott. Nem volt ritka egy sikeres operettből az 50-60 darabos széria sem, képenként akár több tízezres példányszámmal.
