Kincses Károly: A színház a fénykép. A 200 éves magyar színjátszás és a 151 éves magyar fotográfia közös történetéből (Budapest, 1990)
II. A színház a műterembe megy
Színészek vizitkártyákon, kabinetportrékon és levelezőlapokon (1860 k.-l910 k.) 13 Ne tessék e mögött viccet sejteni, valóság az, hogy harmadszor a Dorottya utca 1. számú bérpalota ötödik emeletén, egy bedíszletezett, üvegtetös teremben játszották el a Vígszínház művészei a Molnár Ferenc gyönyörű darabját. Úgy történt a dolog, hogy a Színház és Divat szerkesztőségének felkérésére fölkerekedtek a »Farsang« szereplői és elmentek Streliskyhez a Dorottya utcába, lefotografáltatni magukat. Velük mentek az öltöztetők, öltöztetőnők, fodrászok, szabónők és mindenki, aki szolgálatukra lehetett a nappali előadás létrehozásában. Strelisky Sándor, a gavallér fotográfus, aki a színháznak régtől fogva igazi barátja és rajongója, szeretettel fogadta az érdekes társaságot és mindenekelőtt az elhelyezkedésről gondoskodott. Egész sor fehér, ízléses és kényelmes öltöző van a műterem mögött, ide kvártélyozták be a »Farsang« szereplőit. Azután a szabók és az öltöztetők nekiestek a hatalmas kosaraknak és bőröndöknek, kipakolták a »Farsang« ruháit s ki-ki a maga holmijával sietett a maga művészéhez. Megkezdődött az öltözködés... Fedák Sárival komolyabb baj történt. Felöltözött annak rendje és módja szerint, s amikor a öltözőből a műterembe akart menni, kiderült, hogy nem mehet. A krinolin nem fért ki az ajtón. Strelisky Sándor azután sajátkezűleg és nem palástolt izgalommal segített a krinolin baján. .(6.) Streliskyt egyébként Pálmay Ilka így emlegette naplójában, „régi barátom a Népszínház első habituéi közül, Strelisky. . ." (7.) A megmaradt képek alapján tudjuk, hogy sohasem egy beállítás készült egyegy ilyen fényképezés alkalmával. Ha már ott voltak a díszletek, beöltözött a színész, akkor, csak a biztonság kedvéért is, kettő-három-sok felvételt exponált a fényképész. Érdekes részleteket tudhat meg utólag az ember a fényképezési folyamatokról, ha megtalál és egymás mellé tesz több, azonos időben, de más-más beállításban készült képet. Azok a sorozatok sem ritkák, amikor egy színész a repertoárjában előforduló összes szerepében lefényképezteti magát egyszerre, egy alkalommal. Ilyenkor visszaköszönnek bizonyos ruhadarabok, álhajak és ragasztott bajuszok, bizonyos szerepformálási sablonok, mozdulatok egymástól egészen távoleső szerepekben is. Veress Ferenc, akiről a későbbiekben még szó lesz, Kolozsvárott, Gabányi Árpádot vette le 20-25 szerepében, de alig maradt valamivel alatta az a sorozat, melyet az ugyancsak kolozsvári Csízhegyi Sándor fotografált Szakáts Andorról, aki egy délelőtt alakította a fényképezőgép előtt Lear királyt, Shylockot és Hamletet. 1852-ben gróf Mikó Imre gyűjtést indított a kolozsvári Nemzeti Színház átépítése érdekében. Mikót ebben az időszakban Veress Ferenc tanította a fényképezésre, s egy rövid évig közösen kírérletezgettek, fényképeztek.
