Kincses Károly: A színház a fénykép. A 200 éves magyar színjátszás és a 151 éves magyar fotográfia közös történetéből (Budapest, 1990)
I. A színházi fotó kiaakulása előtt
Egyedi képek (színészfotók a „sztárkultusz" kialakulása előtt) (1850-1860) 9 Egressy az első műkedvelő fényképészeink egyike volt, de a hivatásos fotográfusok közt is akadtak, akik hamar a színészek felé fordították objektívjüket. Strelisky Sándor, a következő korszak egyik vezető színházi fényképésze így emlékezik apja ezirányú tevékenységéről Harsányi Zsolt 1917-es cikkében: A műtermet apja, Strelisky Lipót alapította 1844-ben, a Bálvány utca 2. számú házban. Itt csinálta Strelisky, aki eredeti szakmája szerint ezüstműves volt, a tükörsimára csiszolt ezüstlapokra a dagerotípeket. Ugyanebben a házban lakott az akkori színházi élet két előkelő híressége, az egyik Charlotte Wolter, a másik Sonnenthal, akik a Gyapjú utcai német színháznak a tagjai voltak. . . Természetesen sok felvétel készült róluk, s az első dagerotípek népszerűségét különösen emelte, hogy ilyen népszerű kedvenceket ábrázoltak. (A történet szép, apró szépséghibái azért vannak. Mind Adolf Sonnenthal, mind Wolter 1834-ben születtek, tehát a müteremalapításkor alig 10 évesek lehettek. A Gyapjú utcai német színházat 1869-ben nyitották, amikor már Magyarországon egyetlen dagerotípia sem készült. Ennek ellenére fogadjuk el, hogy akár így is történhetett volna, ahogy a Színházi Életben megjelent cikkben olvashattuk.) Folytatom Harsányi írásának idézését. „Ebbe a kis udvari korridorba hozták a Talpra Magyar elszavalását követő napon Petőfi Sándort és barátait, hogy levétessék. Ezt a daguerrotípet - Petőfiről az egyetlent - most a Nemzeti Múzeum őrzi. . . A német színházzal való összeköttetés csakhamar hivatalos formát kapott. Streliskyt hivatalosan kinevezték a színház fényképészévé. Köteles volt a színház minden tagját fotografálni; fizetését pedig természetben kapta: két zsöllye minden este az ő számára volt lefoglalva a színházban. A műterem mostani főnöke, Strelisky Sándor, - mondhatni ezen a két zsöllyén nőtt fel. .." (3.) Még nincs konkrét adatunk arra, hogy a fentieken kívül e technikával megörökítettek volna színészeket. De a lényegen nem változtat; a dagerotípia már megmutatott valamit a fényképezés későbbi eszköztárából, amit aztán a fényképezés az 1850-es évek végére be is váltott, az eredetihez megtévesztésig hasonló, elvben korlátlan számban sokszorosítható, kisméretű, tehát jól kezelhető és a korábbiaknál nagyságrendekkel olcsóbb képeket kínált a vizuálisan még igen kevéssé kielégített közönségnek. Erre a feladatra a kollódiumos üvegnegatív és a róla másolt albumin kópia lett a legalkalmasabb eljárás. 1851-ben hozták nyilvánosságra és a következő harminc évre meghatározójává vált a fényképészetnek.
