Magyar bábtörténet. A Magyar Színházi Intézet kiállítása, Kiscelli Múzeum, 1988. december 6 - 1989. február 1. (Budapest, 1990)

Innen, Párizsból tért haza A. Tóth Sándor, hogy a marionett helyett a könnyebben megismerhető kesztyűsbábokat népszerűsítse a cserkészmozgalomban. Ezzel egyidőben itthon Szokolay Béla a marionett műfajával kísérletezett, Büky Béla szecessziós-népi árnyjáték műsoraival hívta fel a figyelmet nemcsak a bábjátékra, de a magyar kultúra kincseire is. Ők indították el 1931-ben a külföldön élő Blattnert is bevonva a Bábjáték Magyar Barátainak Szövetségét. Elnökük, Jaschik Álmos, tanítványaival ugyancsak emelte a műfaj művészi tekintélyét.

A művészek lelkes, önfeláldozó munkája nyomán kialakult egy, a bábjáték iránt érdeklődő szélesebb társadalmi réteg: iskolákban, templomokban, a Családi Kör rendezvényein báboztak lelkes felnőttek, s önfeledten játszó gyerekek. 1926-tól játszott rendszeresen a legkisebbeknek Lakatos Emília óvónő, akinek munkássága paradox módon a rádió segítségével népszerűsítette a bábok világát.

Ilyen előzmények után 1941-ben megnyílt az első hivatásos bábszínház: Rév István Nemzeti Bábszínjátéka. Fogadtatására jellemző, hogy első bemutatójukat, a Toldit, több mint 760-szor játszották telt ház előtt. De kisoperákat, modern vígjátékokat is műsorukra tűztek. A Rév István szabadalmaztatta zsákbáb-mechanizált botbáb kombináció megfelelt a kis méretű, intim színház realista törekvéseinek, s elbűvölte a közönséget.

A második világháború újból megtörte a fejlődés ívét. Rév István színházát 1944-ben bezáratták. A bábosok szétszóródtak, egymástól elszigetelten dolgoztak. Csak 1947-ben kezdtek újra szervezkedni. 1951-től a Népművészeti — később Népművelési — Intézet próbálta összefogni az ország bábmozgalmát.

Az ötvenes évek légköre a bábmozgalomban is éreztette hatását. Rév István nem játszhatott — később a betegség zárta el a színháztól —, a ,,nagy öregek" azonban folytatták népművelő, közönségnevelő munkájukat. Mellettük új arcok tűntek fel. A művészek közül is többen találtak átmeneti menedéket a bábok világában, Németh Antal, Tersánszky Józsi Jenő, Tamási Áron, a Remsey család.

1948-ban fiatal művészek csoportja szövetkezett bábszínházalapításra. Az MNDSZ támogatta új színház, a Mesebarlang, 1949- ben Állami Bábszínházként folytatta munkáját. Művészi teljesítményei az akkor még széleskörű országos bábmozgalomban is az élvonalba emelték.