Kovács Gábor (szerk.): Paletta 1988. Válogatás gyermekdarabok szinopszisaiból (Budapest, 1988)

Magyar darabok

rály féltve őrzött visszhangját is. Florindó harcias, sértett uralkodó, nem bíbelődik sokat; hadat üzen. Bólogató, botor népe - ahogy ő fogalmazza - "határozott, közös és sürgető kívánságára". Megkezdi már az előkészületeket is, hadvezérré fiát, Matteo herceget nevezve ki. Matteo nem oly bolond, hogy atyja szeszélyeiért kardot ragadjon, ám átlátja, hogy békét csak hadvezérként köthet, vállalja ezért a feladatot.

De ki vállalja a másik oldalon?

Lorenzó király még a puskapor szagát sem ismeri, fia pedig nincs, lányain tehát a sor. A hiúságból szívesen vállalkozó királykisasszonyokat Toninó, a kiszolgált zupás őrmester veszi pártfogásába. Vizsgáztatja őket taktikából, stratégiából. A két idősebb nővér csupán a nád, illetve fűzfaág fonásig jut el a hadvezetésben. - A kétségbeejtő helyzetet ismét Bianca oldja meg; a seregek élére áll.

A két mondvacsinált hadvezér végül is találkozik, ám a lovagi uniformissal álcázott Bianca - s ez érthető - ádáz támadás helyett furcsa ötlettel ront ellenfelére.

A háború oka a visszhang - mondja a lány -, nem tűnt el, hanem itt honol az erdőben, s ez bármikor bizonyítható. Matteo, aki maga is hajlik a békés megoldásra, szívesen veszi az ajánlatot, s kíváncsian várja a holnap reggeli viszhangzást, amit a lány meg is szervez. Míg ő maga marsallt, katonái visszhangot alakítanak. Matteo sejti, de élvezi a játékot; s békekötésre a palotájába invitálja az álmarsallt. Itt aztán virágokkal, tánccal teszi próbára a lányt, aki azonban - hála Toninó előzetes intelmeinek - félúton mindig kapcsol, valahányszor csak kiesne szerepéből. De az utolsó próbán könnyeivel elárulja magát, mikor a herceg - "hű bajtársként" - rnennyasszonynézőbe hívja őt.

Matteo kétségeinek egycsapásra vége szakad, boldogan kéri meg Lorenzó királytól Bianca kezét. Létrejön így a várvavárt frigy, s a nem kevésbé áhított béke.- 49 -