Kovács Gábor (szerk.): Paletta 1988. Válogatás gyermekdarabok szinopszisaiból (Budapest, 1988)
Magyar darabok
SZABÓ MAGDA: MONDJÁK MEG ZSÓFIKÁNAK 17. Színpadra alkalmazta: Tarbay Ede (Ifjúsági színmű 2 felvonásban, prózában, szereplők száma 20 fő, színhely; iskola, SZTK, lakótelepi lakás -.) Lelőhely: Magyar Színházi Intézet 26. 188. Szabó Magda drámája egy mai kamaszlány története, aki elindul, hogy megkeresse apja hagyatékát, s közben saját énjét és jövendő életének társait találja meg. A mindennapok sokrétegű világában formálódik ki szeretetteljes, másokért felelősséget érző jelleme, itt jut el a félénkségtől a vállalt tettek bátorságáig, a magányból az áhított társakig. A darab időbontásos szerkezetű. A játék dominánsan a jelenben játszódik, de ez a jelenidejűség állandó kapcsolatban marad a múlttal, és a cselekmény következményeivel, a jövővel is. A színpadon váltakozva, egymást átfedve jelenik meg a három idősík. A jövőbeliség már az expozícióban helyet kap. A darab három főalakja mondja el tételesen személyi adatait, státusát. Az ekkor említett státusok azonban csak a játék végére alakulnak ki. Az indító jelenetben értesülünk arról, hogy a két tanítónő Szabó Márta és Anya munkahelyet, pozíciót cseréltek, hogy Pongrácz István portás örökbe fogadott egy Dóra nevű kislányt. Az említett tények ekkor még semmit sem mondanak, s csak két felvonásnyi játék után válik világossá, hogy a néző számára kezdeti állapot, valójában végeredmény. Az analitikus technika önmagában nehezíti a gyermek befogadását, de itt figyelem koncentráló funkció indokolja, nem üresen kongó írói fogás csupán. A dráma ugyanis az ily módon, részben feltárt jövő "árnyékában" zajlik. A bemutatott három alak sorsa így nem vetődhet fel kérdésként, s a figyelem szükségszerűen a bevezetés által fel nem tárt sorsra; Zsóka életére összpontosul. Ő a darab központi figurája, akihez így vagy úgy minden alak viszonyul. Elindul a csak neki szánt apai örökség, - egy mondat - felkutatására, s közben szembetalálja magát a társadalom tipikus alakjaival, szituációival.
