Kovács Gábor (szerk.): Paletta 1988. Válogatás gyermekdarabok szinopszisaiból (Budapest, 1988)

Magyar darabok

Nem sokkal ezután egy acélpikkelyes világító szemű "izé" töri be a - néző által nem látott - hálószoba ablakát ... Rémület és tanácstalanság. Az ajtó­ban megjelenik az idegen lény. Még nagyobb rémület és tanácstalanság. A fe­szültség csak akkor oldódik valamelyest, mikor Drom; kibernetikus organiz­mus - hiszen ő a jövevény -, s fedélzeti robotja előbb jószándékukról bizto­sítják újdonsült vendéglátóikat, kisvártatva pedig emberi alakra transzfor­málják magukat. Űrhajótörést szenvedtek, ezért kénytelenek felvenni a kapcso­latot az emberrel; ezzel a közepes fejlettségű lénnyel. A házigazda - civilben újságíró - által sebtében összeverbuvált "sajtó­­konferencia" kevés sikerrel jár, de kárpótlásként megérkezik Bedgai profesz­­szor. A szenzációhajhász nagy üzletet sejt Dromékban, ezért félretéve a sze­rénységet - mely egyébként sem sajátja -, a családhoz költözik. Izgalmát csak fokozza, mikor az idegen lény bebizonyítja: bármely anyagot képes arannyá transzponálni. Drom kisvártatva egy replikátort épít. Egy téridő-kamrát, amellyel tet­szés szerint lehet eljutni akár a múltba, akár a jövőbe. A jövevények rövid jövősétára indulnak. Este egy 3988-ból származó homo futurussal, - "13 Dem 427"-tel térnek vissza. Dem a mai Budapest - ahogy ők nevezik Bupet - terüle­tén él, harmadmagával egy négyzetméteren. Örül, hogy végre fekve alhat. Eny­­nyit a jövőről. A nagy produkció azonban még hátravan: utazás a múltba. Miután - Gazdagné nem kis fájdalmára - téridőkamrává alakítják a lakást, kezdetét veheti az izgalmasnak ígérkező kaland. Kirándulás Mátyás király udvarába. Bécsi Burg 1490 márciusa. A gyengélkedő királyhoz, mint Izéország követei jutnak be, de ki már nem. Fogságba esnek. Ám Drom hipnotizálja az őrséget, s így elmenekül­hetnek. Kivéve a félelemből árulóvá lett professzort és Demet, aki maga vá­lasztja az alacsony népsűrűség e boldog korát. Visszaérkezve a mába, a két idegen lény mindent a régi rend szerint ál­lít helyre, sőt a felnőttek emlékezetéből teljesen kitörli a történteket. An­golosan tűnnek el a megérkezett mentőhajóval. A család már majdnem megszokta őket, csaknem hiányoznak ezek az egyenes, ke­vés mellébeszéléssel fogalmazó lények. Nosztalgiával emlegetik látogatóikat. A szomszéd szobából ablakcsörömpölés hallatszik ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom