Kovács Gábor (szerk.): Paletta 1988. Válogatás gyermekdarabok szinopszisaiból (Budapest, 1988)

Magyar darabok

4.

GERGELY ILONA: A KISKAKAS MEG A TÖRÖKCSÁSZÁR

(Mesejáték 5 felvonásban, prózában, 6 szereplővel, valamint testőrök, táncosok, helyszín: udvar, palota)

Lelőhely: Magyar Színházi Intézet (Rj Q 32 329)

A legkisebbek számára dolgozta fel Gergely Ilona a klasszikus mesét. Nemzedékek közös élményét, emlékét a bátor kiskakasról; kálváriájáról, s boldogulásáról. A mű értéke így mindenekelőtt a mesemítosz megőrzése, a továbbhagyományozás. De élvezetes a drámai megformálás is. A játék, a világosan különválasztott jó és rossz szembenállásának meséje, feloldása. Alaphelyzete előlegzi az összeütközést, s kifutásának lehetőségét is. A dramatikus kidolgozást így nem zavarja az epikus alap. Sőt a nevetséges jellemek, helyzetek (pl. a Bambán majmoló fővezérek jelenete.) Beiktatásának köszönhető színpadi hatásokkal hirdeti a mese; az igaz állhatatosságával legyőzi az együgyű erőszakot.

x

A történet a gyémántfélkrajcár visszaszerzésének meséje.

A hetyke kiskakas jó szokása szerint az udvaron kapirgál, mikor egy csillogó gyémántfélkrajcárra akad. Öröme azonban rövid életű. A páváskodó, ügyefogyott Törökcsászár erre vonul el léha udvartartásával, s megtetszik neki a parányi kincs. Nem is tétovázik sokat, elveszi, ha kell - és kell - erővel is. De a megrabolt kakas nem olyan legény, hogy ennyiben hagyná a dolgot. Hamarosan a császári palotába toppan visszakövetelni jussát. A császár előbb a kút mélyére, majd a lángok, végül a darazsak közé vetteti a vakmerő kakast, ám ő, begyét használva fegyverül, mindenhonnan kiszabadul. A vízzel a tűz, a darazsakkal a császár ellen fordul, s győz.

Fortéllyal, vitézséggel gyűri le az együgyű hatalmasságot, visszaszerzi jogos tulajdonát; a boldogulás zálogát.- 15 -