Kovács Gábor (szerk.): Paletta 1988. Válogatás gyermekdarabok szinopszisaiból (Budapest, 1988)

Magyar darabok

"E tájon egy idő óta Sok a sötét bicebóca,

Ne bólintsunk rossz törvényre, rossznak úgyis rossz a vége."

A Héterősek (Igazság, Bátorság, Békesség, Szeretet, Barátság, énekes, táncos) bíztatják így egymást. Furcsa birodalomba kerültek ugyanis; Sánta- Bánta király országába. Itt mindenkinek sántítania kell, mondja a törvény.

A Héterősek elhatározzák hát; rendet raknak, elszegődnek mesehősnek.

Egy vándorlegény érkezik a mesebeli erdő tisztására. Épp jókor, hiszen a tisztáson egy csodaszép lány táncol. Ő Bájos, a király egyetlen leánya, aki megunva a sántaság béklyóit, félrevonult a fürkésző pillantások elől, hogy táncoljon, pörögjön kicsit magában. Nem teheti sokáig, mert megjelenik a két kérlelhetetlen strázsa: "(Szemem nyitva, fülem tárva (Ki nem sántít dutyi várja)". Hiába a törékeny lány kérlelése és az immár szerelmes fiú tiltakozása, a katonák magukkal viszik a fel nem ismert királylányt, s börtönbe vetik. Egyenes János - hiszen ő a fiú - nem olyan vándorlegény, aki feladná a harcot. Meg akarja találni a tüneményt, szövetkezik ezért a Héterőkkel, és indul a palotába.

Nem csak az országban, de a királyi udvarban is hibádzik valami. A birodalom ügyeit nem az uralkodó irányítja, hanem Setten-Sutton, az udvari költő, s főleg Tudálékos, a főtanácsadó. Ö mondja meg "hány az óra, minden tudomány tudója". De nem különb nála a "Múzsák kegyeltje" sem:

"Haj már hányszor rímbe szedtem az érthető érthetetlent ...

Azt szabad csak rímbe szedni, amit sehol nem ért senki."

De nem csak ők a haszonélvezői az általános felfordulásnak. Kényelmesen éldegél itt Főbicegő és Albicegő is, ők a hatalom kisbirtokosai, a mindenre bólogató, mindenütt megélő örökzöldek.- 13 -