Kovács Gábor (szerk.): Paletta 1988. Válogatás gyermekdarabok szinopszisaiból (Budapest, 1988)

Magyar darabok

Öregapó madárijesztőként riogatja a madarakat, miközben elnyomja az álom. Majmok találnak rá, s buddhának nézik őt. Ajándékokkal és egy aranytallérral lepik meg az alvó öreget. Apó példáját akarja követni a gazdag, harácsoló szomszédasszony is, de ráfázik hiúságára. Ajándékosztás helyett ruháit, ékszereit tépázzák meg a majmok.

A macskák palotájában vagyunk. Jukikó megtalálta a sejtelmes birodalmat, s benne elveszettnek hitt barátnőjét, a cicát is. De öröme nem tarthat soká. Az elkergetett, kigúnyolt, éheztetett macskák ugyanis harcot hirdetnek nyomorúságuk okozója: az ember ellen. A lánynak így mennie, menekülnie kell.

A szünetben a játékmester irányításával folytatódnak az előjátékban már megismert játékok. A négy győztes megtanulja későbbi szerepét; (bozót, faág, doboz, agyag).

Momotaró a démonok után megvív a báb alakban életre kelő kísértetekkel is. A szerzetesnek - a szünetben kijelölt gyerekek segítségével visszaadja elveszettnek vélt holmijait. A hála azonban elmarad, ezt a szót elfeledték már az emberek.

Jukikó egy fogadóba ér, hol Jamamba, a rettegett boszorkány, az átváltozás mestere fogadja. Szamurájokat uszít a szerencsétlen lányra azzal vádolva őt, hogy nem akarja kifizetni két napi fogyasztását. A gyerekek - remélt - segítségével Jukikó kiváltja magát, de végső elkeseredésében a Fényerdő farkasa elé akarja vetni testét. A vadállat azonban megszánja, s csodás erejű pilláival ajándékozza meg a lányt. E pillákon keresztülnézve mindenkiről kiderül, hogy igaz, vagy hazug ember.

Az erdőben barangolva találkozik Jukikó a démongyőző Momotaróval. Egymás mellé sodródik így a két főalak. Előbb bizonytalanul, félve méregetik csak egymást, de a pillák segítségével megbizonyosodnak a másik jóindulatáról. Együtt térnek vissza a fogadóba. Itt már mindenki változó, szemforgató alaknak tűnik a pillákon átnézve. Mindenki más egy kicsit, mint amilyennek

10 -