Kovács Gábor (szerk.): Paletta 1988. Válogatás gyermekdarabok szinopszisaiból (Budapest, 1988)

Magyar darabok

A happeningből adódó együttes játék komoly élmény, de a nem az elvárásoknak megfelelően viselkedő, szereplő gyerek megzavarhatja a színpad ritmusát, egyszerű félreállítása azonban a játék hitelét kérdőjelezné meg.

Ingergazdagságában totális tehát ez a színház. De nem árt kevesebb külsőséggel fogalmazni meg a darab gazdag és mély bensőségét, (hiúságról, szeretetről, az ember összetettségéről).

x

Előjátékkal indul az előadás. A színészek még jelmezeik nélkül játsza nak, énekelnek a gyerekekkel, oldják és felhangolják, majd a nézőtérre veze tik őket. Kezdődhet a játék.

Japánban vagyunk. A kis folyócskában Öreganyó mos ruhákat, mikor egy macska szalad el mellette, nem sokkal később pedig Jukikó, a szolgálólány is. Barátnőjét, a cicát keresi. A cica volt ugyanis az egyetlen, aki meghallgatta a kevély és kegyetlen szomszédasszony házában szolgáló lány fájdalmait. Most még ő is elmenekült; Macskaországba.

A folyó hullámai egy hatalmas barackot sodornak az öreganyó, s a közben megérkezett apóka lábai elé. A barackból emberi hangok kérlelik az öreget, érintse meg fejszéjével az élettelen héját; s csakugyan a szétnyíló héjból egy fiúcska lép elő. Momotaró, Japán legnagyobb Barackfiúja. Most épp a démonokat készül legyőzni, de előbb még enne valamit. Apóka utolsó rizsgombócával erősíti újdonsült gyermekét, aki a hátára fordított barackhéjat használva csónakul, rögvest útra kel a démonok szigete felé.

A démonokat azonban képtelenség egyedül legyőzni; segítségre van szűk ség. Egy kutyára, egy fácánra és egy macskára. Ha az előadás eddig meggyőző volt; gyerekek jelentkeznek a szerepek "eljátszására". Segítségükkel Momotaró egyszerű játékban gyűri le a démonokat, s hogy szövetségesei ne feledjék a közös diadalt; legyezőkkel ajándékozza meg őket.- 9 -