Bóna László (szerk.): Entwurf zu einen ungarischen Nationaltheater, Pressburg 1779. (Budapest, 1987)
Staud Géza: Az első szó a Nemzeti Színház ügyében
Nyilvánvalónak látszik, hogy az Entwurf mondanivalója és írójának szándéka szorosan összefügg azzal a ténnyel, miszerint a Mária Terézia által 1741-ben létesített udvari színházat, a Burgtheatert ekkoriban, pontosabban 1776-ban minősítette át Nationaltheaterré, vagyis Nemzeti Színházzá II. József, társuralkodói minőségében. Ez nem puszta névváltozást jelentett; általa a színház a felvilágosodás szellemében működő kulturális intézménnyé vált, megszűnt az udvar kizárólagos szórakoztatását szolgáló szerepe, és kapui az egész polgárság előtt megnyíltak, műsorán pedig csak klasszikusok vagy jeles német drámaírók művei szerepelhettek, kizárólag német nyelven, elsőrendű színészek tolmácsolásában. A színháznak tehát nemcsak neve változott meg, hanem minőségileg is átalakult a felvilágosodás szellemében, s egész működését Lessing, Wieland és Klopstock elképzelései hatották át. A császár későbbi egyeduralkodása alatt (1780—1790) is élénk figyelemmel kísérte a National theater működését és gyakori megjelenésével fokozni akarta a bécsiek érdeklődését. A Nemzeti Színház gondolata tehát a felvilágosodásnak, és ezen belül a nemzetté válásnak, a nemzeti nyelv közhasznúvá tételének, a nemzeti identitás felismerésének egyik terméke és egyben egyik eszköze volt, akárcsak a II. József uralkodása alatt megindult magyar nyelvű hírlapok és folyóiratok. Ebből a gondolatkörből indult ki az Entwurf szerzője is, midőn a 11