Hegedűs Sándor (szerk.): IV. Országos Színházi Találkozó 1985. május 27 - június 9. (Budapest, 1985)

Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház

88 -kicsit félt. Pélt attól, hogy ne adj isten, valaki majd azt találja mondani, hogy nem eléggé modern, hogy nem figyel, hogy bizonyos törekvéseket nem követ ... stb. ügy érzem, hogy ebből a félelemből - amely a rendezőben valahol benne bujkálhatott - ered egy csomó következetlenség és fölöslegesen alkalmazott, külsődleges ötlet0 Gondolok például arra, mikor Tóbiás úr belevizel abba a nem tudom mibe, amiben aztán többen megfürödnek, isznak belőle, arcukat mossák benne stb. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez egy túlságosan higiénikus ötlet. De azt is megemlithetném, hogy Holl Pista alakította bohóc számtalanszor olyan helyzetben nyilatkozik meg, amely funkciótlan az előadás egészét tekintve. Semmit sem árulnak el ezek a szituációk például abból, hogy mi történik a bohóc és Malvolió között. Egy csomó alapvetően félelemből szült ötlet van tehát az előadásban. A félelem oka gondolom az, hogy nehogy provinciálisnak tűnhessék a nyíregyházi színház. Az igazság az, hogy éppen ezek a külsődleges ötletek válnak időnként provinciálissá. Ezt én nagyon sajnálom, hisz ez mind ellene dolgozik annak a nagyon jó és nagyon érdekes alapkoncepciónak, melynek kontúrjait az előadás megkezdésének pillanatában világosan felrajzolja a rendező. Mire gondolok? Mindenekelőtt a szamárfejre. Nem kell egyetemi tanárnak lenne ahhoz, hogy felismerjük ebben Brook: "Szentivánéji álom" cimü rendezését. Ez itt most azt jelenti, hogy mindnyájan szamarak vagyunk, hogy mindannyian átváltőztathatóak vagyunk, átváltozunk és nem is nagyon tudjuk mivé. Ezután aztán kijön egy bohóc, egy keserű bohóc és elmond egy előre hozott dal-