Dés Mihály (szerk.): A százéves Operaház válogatott iratai (Budapest, 1984)

A százéves Operaház válogatott iratai

jöttével átadtam a magam tulajdonomat képező Ngod fentjelzett leiratának határozata által a színházak számára megvásárolt könyveket a m. k. operaház képviseletében eljáró Nebenführer József gazd. főnöknek és Loyer Sándor gazdának. Egyidejűleg a könyvek az Operaház bélyegzőjével lebélyegeztetvén, az újonnan felfektetett leltári számoknak megfelelően számoztattak. Azon utasításnak, hogy e könyveket az Operaház könyvtárába helyeztessem el, teljes lehetetlenség volt megfelelnem, elsősorban azért, mert az Operaháznak könyvtárhelyisége nincs. Az a hely, mely eddig heltytelenül könyvtárnak neveztetett, csakis a zeneanyagot (kottákat) tartalmaz, s az ott elhelyezett szekrények zsúfolásig tele vannak, úgy hogy e helyeken nemcsak új könyveket elrakni nem lehet, de már a legközelebb beszerzendő operák anyagának elhelyezésére szükséges lesz új szekrényeket csináltatni.

Könyvtára az Operaháznak mindeddig nem volt; első intendánsságom idejében magánkönyveim egy részét, egy e célra készített és az Operaház tulajdonát képező nagy szekrényben helyeztem el s jelenleg is ott vannak, az én hivatalos helyiségemben. Amenynyiben Nagyméltóságod ezen és az ezután beszerzendő könyvek számára egy külön könyvtárhelyiség létesítését szükségesnek tartaná, erre nézve haladéktalanul javaslatot és költségvetést készítenék és terjesztenék fel - megjegyezvén, hogy annak az én hivatalos helyiségem közvetlen közelében kellene berendeztetnie, miután e könyvtárnak nem az a célja, hogy ritka könyvek gyűjteménye legyen, amelyet egyesek néha-néha megtekintenek, hanem oly forrásoknak gyűjteménye, a melyből a színházak mindennapi működéséhez szükséges adatokat megtalálhatjuk, a melyek tehát a mindennapi használat tárgyát képezik. E könyvekből azt, amire szükség van gyorsan kikeresni csak az képes, aki azokat teljesen ismeri és aki jártas azon tudományokbam, amelyeket e könyvek tárgyalnak (archaeologia, építészet, festészet, hymatologia stb.), az pedig az Opereházban körülbelül csak én vagyok.

De ettől eltekintve másodsorban már azért is szükséges, hogy a könyvek az én kezelésem és őrizetem alatt maradjanak, mert lehetetlen azon könyvek kezelésére bízni , akik a színdarabok és operák felszereléseinek részletes munkáit intézik (színpadmester, jelmezfestő, díszletfestő, jelmezszabó stb.) miután ez esetben a könyvek rongálódása, sőt elkallódása még akkor se volna megakadályozható, ha egy állandó könyvtárnok alkalmaztatnék, aki azon hollétét nyilvántartja. Mivel kétségtelen, hogy egy új könyvtár helyiség berendezése meglehetős költséget okozna másrészt a meglevő könyvanyag kényelmesen elfér az Operaház tulajdonát képező és az intendánsi irodában álló szekrényben ennélfogva részemről a jelenlegi állapot fenntartását bátorkodom javasolni, amelyből az operaházra semmiféle veszély nem keletkezik, mert a most elkészített könyvleltár egyik példányán elismerném a könyveknek őrizet és használat céljából történt átvételét, annak másik példánya pedig ministériumhoz terjesztetnék fel; azonkívül a könyvek lebélyegezve lévén, a forgalom tárgyát

161