Dés Mihály (szerk.): A százéves Operaház válogatott iratai (Budapest, 1984)

A százéves Operaház válogatott iratai

fogja, az igazgatói működésétől azonban őt valószínűleg „saját kérelmére" adott szabadságolás útján mielőbb fel fogom menteni, mihelyt utódjával a hely betöltését illetőleg tisztában leszek, a minek a legközelebbi napokban való bekövetkezését reméllem.

Az igazgatói állást Mader Raoul eddigi karnaggyal kívánom betölteni, ki addig míg Mészáros szerződése tart, esetleg „igazgatóhelyettes" címmel végezhetné az igazgatást.

Mádért a karnagyi állásával járó kötelességek alól természetesen felmenteném, de azért szükség esetén köteles lenne a zenekart is vezényleni. Akkép kívánok vele szerződni, hogy karnagyi állását úgy a mint azt tavaly kérte, további négy évre biztosítanám a jelenlegi 10.000.- Korona évi fizetéssel s azon kölcsönös egyezményen alapuló fenntartással, hogy mindaddig, a míg az igazgatói állást mint helyettes vagy végleges igazgató betölti, csakis 2.000.- Korona működési pótlékot kapna, ellenben, ha az igazgatói állástól lemondás vagy felmondás útján megválna, akkor ismét épségbe lép karnagyi szerződése.

Meg kell Nagyméltóságod előtt jegyeznem, hogy Mader azon esetben, ha az igazgatói teendőket jól végzi, feltétlenül nagyobb fizetést fog érdemelni és hogy előreláthatólag működése 2-ik, vagy 3-ik évében, egy bizonyos személyi pótlékot leszek hajlandó neki engedélyezni, sőt a 12.000.- Koronát, mint igazgatói fizetést annyira nem tartom megfelelőnek, hogy azon külömben nem valószínű esetben, ha Mader fizetésének már 1902. ápril 1-vel 16.000.- Koronára való emelését követelné, ezt is hajlandó lennék megadni, természetesen a karnagyi fizetést beleszámítva.

Szándékom végrehajtása folytán pénzügyi szempontból több költség a művezetésben nem áll elő még ideiglenesen sem, Mészáros szerződésének lejárta után pedig a karnagyi fizetés felszabadul .

Mader mint karmester nem részesült a fővárosi sajtó és zeneértő közönségének teljes elismerésében; erély és lendület hiányát vetették gyakran szemére. Nem vagyok eléggé szakember, hogy ezt meg tudjam ítélni, de részemről nem tartottam őt roszszabbnak mint három kollégája bármelyikét.

Azt azonban egyhangúlag nyílvánítja a sajtónak, mint kivétel nélkül a zeneértőknek véleménye, hogy Mader kiváló zenész és zeneértő, a ki tehát énekeseket és dalműveket megbírálni s értékük szerint megbecsülni feltétlenül képes lesz.

E mellett Mader higgadt, jó modorú, komoly ember a kitől hiszem, várni lehet, hogy az Operaházban az utolsó évtized alatt befészkelődött renyheséget megszünteti s komoly munkálkodásra fogja szorítani a személyzetet.

Kérem Nagyméltóságodat, hogy az előadottakat tudomásul véve szándékomhoz az elvben való jóváhagyást a lehető legrövidebb idő alatt megadni s az ezután készítendő és felterjesztendő alkalmazási okiratot annak idején a jelzett pénzügyi tételek keretén belül jóváhagyni kegyeskedjék.

1901. nov. 4.

M. Kir. Operaház intendánsa

159