Dés Mihály (szerk.): A százéves Operaház válogatott iratai (Budapest, 1984)
A százéves Operaház válogatott iratai
Tudomásul veszem és helyeslem a szándékot, de czélszerűbbnek tartanám az intést kiterjeszteni arra is, hogy a férfikar ne tolongjon a színpad közepére (páholyból a színpad hátsó részét soha sem látom, és gyakran csak is a karénekesek hátát látom) ne álljanak túlságos közel a szólistákhoz (Lohengrin stb.) ne álljanak katonailag egyenes sorban (Faust katonák stb.). Továbbá a nőkre is tartom az intézkedést kitérjesztendőnek, akiknél még feltűnőbb a hiányos és egyenlőtlen maszkírozás; igy p. Aidá ban van négerasszony, van barna trikótval, de fehér arczal, van afrikai jelmezzel, modern európai hajviselettel; Lohengrinban a némaszemélyzet közt egész modern hajviselettel jönnek, a mikor kellene kesztyű, nem vesznek, viszont a Traviatában a czigánynők álarcz nélkül, de kesztűvel jönnek, a mi egy absurdum; stb,stb. A fiú parókák is reformra szorulnának, de ez a se. felügyelő és a rendező dolga. Keglevich 1901. oct.20. 133. KEGLEVICH ISTVÁN FELMOND MÉSZÁROS IMRE IGAZGATÓNAK 91. biz. sz. 1901 . Tisztelt Igazgató Úr! Már kezdettől fogva, hogy önt a M. Kir. Operaház igazgatásával megbíztam, gyakori esetben kellemetlenül érintett annak tapasztalása, hogy ön a színház tagjaival szemben szerződésük meg újításakor, fizetésük megállapításakor túlságosan engedékeny; általában a fizetések emeléséhez indokolatlan hajlandóságot tanúsított, a fizetésemeléseket intentióm ellenére is erőszakolta, s a tagoknak több esetben tudtom és beleegyezésem nélkül igéretet tett. E magatartása folytán nem egy esetben létre jött oly szerződtetés, mely az Operaház budgetjét indokolatlanul tér heli, s melyet csak az ön magatartása által előidézett kényszer helyzet következtében hagytam jóvá. A legpregnánsabban nyilvánult ez az eljárás a zenekari tagok fizetésének kérdésében; ön kezdetben az ismeretes „memorandum" engedélyezésének keresztülvitelét kisérlette meg annak dacára, hogy én a memorandum alkalmazását az Operaházra nézve károsnak jelentettem ki; s bár a memorandum engedélyezését megtagadtam s a belügyminisztériumhoz történt felterjesztésekor is elutasítását javasoltam, Ön utóbb a lejáró zenekari szerződések megújí tásakor javasolt igen számos fizetésjavítást mégis nagyjában a memorandum tételei szerint állapította meg, még pedig nem is az első, szerényebb igényű, hanem a később keletkezett, sokkal magasabb igényű memorandum alkalmazásával, holott pedig ez utób binak kézzel fogható célja csak az volt, hogy „többet kérjél, akkor valamit mégis kapsz"; de sőt egyes esetekben az ajánlott 154
