Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

A film e jelenetében nem látjuk Rómeót. De nem láthattuk akkor sem, amikor az előszínpadon, mind mértékletesen vigadoztak, és jólnevelten körülállták Mercutiót. Csak ott állt a többiek között. Valójában Shakespeare-nél a lényeg éppen Romeo viselkedésében van. Valamilyen okból folyvást késlelteti megjelenését a bálon. Talán jobb volna előbb néhány üdvözlő-mentegetőző szó, és csak azután lépnének be? Nos, szószólónak kit küldünk előre? Vagy szót se szólunk, csak beállítunk? Benvolio nem mellékesen felel Romeo szavaira. Nem amúgy futtában, mint amikor az ember fel sem figyel arra, hogy mit mondott a mellette haladó. Noha mind a kettőjüket magával ragadta ez a mozgás, Benvolio alaposan és kimerítően felel Romeo szavaira. Romeo kérdésével talán váratlanul feltartóztatja az egész menetet, és most mind kénytelenek megállni. Még egymáshoz is ütköznek, oly hirtelen állt meg az elől haladó Romeo. Valaki nem figyelt fel, és előreszaladt, majd észrevette, hogy a többiek megálltak, csodálkozva visszafordult és vár. Romeo pedig hirtelen elsápadt. Kezével még görcsösen meg is ragadott valamit, mintha nem merne továbblépni, de hogy el ne árulja magát, mosolygott, és azt kérdezte: „Nos, szószólónak kit küldünk előre?" És akkor Benvolio, aki az előző jelenetben erősködött, hogy el kell menni a bálba már csak azért is, hogy Romeo összehasonlíthassa Rózát más nőkkel, most azt látja, hogy Romeo megijedt valamitől, remeg. Oda kell mennie hozzá, és valahogy meg kell nyugtatnia. És Romeo, Benvolio nyugodt szavai után, talán megint előre indult. Mind utánamentek, de Romeo ismét megállt, és a többiek szintén megálltak. „Fáklyát nekem! Bokázzon más, ha tetszik. Sötét a kedvem: hadd világítok." Romeo, hogy ne vonja magára a figyelmet, kényszeredetten elmosolyodott, és a kis csapat végébe ment. Természetesen megálltak, megfordultak és értetlenül néztek Benvolióra és Mercutióra. Mercutio odament Rómeóhoz, tréfásan kézenfogta, és előre akarta húzni, de Romeo kitépte a kezét, és újra hátra ment, udvariasan kérve, hogy hagyják békén. Gyakran előfordul, hogy így meghiúsul valami. Egy egész társaság indul valahova, és egyszerre valaki rosszul lesz, vagy meggondolja magát, és akkor megbomlanak a sorok, és mindenki várja, sikerül-e barátainak rábeszélni a megtorpanót, vagy sem. És itt Mercutio az, aki kezdi rábeszélni Rómeót; tréfál, és Rómeónak is felajánlja ezt a tréfás hangot. De Romeo nem akar tréfálni. Fájdalmasan elmosolyodik, visszahúzódik a sarokba, és ott áll a

94