Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

De Filippo a lány hívására villámgyorsan megfordult, és ugyanolyan gyorsan odavetette neki: „rögtön!" nehogy félbeszakítsa beszélgetését a szoborral.

De Filippo éppoly rohanvást tűnt el, mint ahogy megjelent, mi pedig mintegy negyven percig szótlanul jártunk fel-alá próbatermünkben, lenyűgözve művészi érzékenységétől, színészi stílusának merészségétől, pontosságától.

De Filippo bemutatásához mérve még a Szovremennyik színészeinek színpadi regálása sem tűnt elég rugalmasnak.

Természetesen mi Jefremovval nemcsak veszekedtünk. Barátok is voltunk. Kölcsönös egyetértésben rendeltük meg a darab akkori fogalmak szerint kihívóan jelzésszerű díszletét.

Egyszer Permben, a múzeumban láttam népi fafaragások kiállítását, amelyek Krisztusokat ábrázoltak. Különböző falvakban Krisztust különbözőképpen képzelték el. Többé-kevésbé amolyan parasztember-Krisztus volt, ugyanakkor tragikus alak is. Teste és arca aszimmetrikus, szemei vaksik. Megnyúlt orr és tragikus, mártírívelésű nyak. Díszletünkben az olasz szent szobra ennek a népi szobrászatnak a szellemében készült. Meglepő szent volt. És a kispad, a lépcső, a kert a háttérben — mindez váratlan volt, éles, reális, ugyanakkor jelzésszerű. A színházi műszakiak szarkasztikusán tekintettek makettünkre, mi pedig igyekeztünk megőrizni arcunkon a függetlenség kifejezését.

Amint várni lehetett, minél közelebb jutottunk a bemutatóhoz, annál inkább érezhető volt a botrány. A MHAT kamaraszínházának színpadán nem lehetett ilyen „absztrakt" hátteret felakasztani. Arra kértek minket, mondjunk le a háttérről. A díszlet jellege ettől nem változott meg, csak rosszabb lett.

Azt hiszem, ma egy ilyen díszlet senkiben sem váltana ki ellenérzést. Ez alatt a tíz év alatt nagy távolságot hagytunk magunk mögött művészeti fogalmaink kibővítésének útján. Akkor például a pszichológiai játéknak és a jelzéses díszletnek az összekapcsolása megengedhetetlen ellentmondásnak tűnt.

Néhány kritikusnak úgy tűnt, hogy nem gondoltuk végig a dolgot, vagy tévedtünk, és eszükbe sem jutott, hogy ezt mi tényleg akartuk.

Az előadás főpróbáit megelőző időszak gyötrő volt.

Nagyon nehéz dolgozni, ha környezetében sokan rosszallóan tekintenek az emberre. Egymással marakodtunk, és a kívülállókkal

83