Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

Őket, akik tán másfajta irodalmat kedvelnek, bosszantotta, hogy a szerző ezt a — véleményük szerint — elkapatott, szószátyár fickót választotta darabja hőséül.

Az öröm keresése társadalmi konfliktusát pedig nem tartották eléggé tartalmasnak — csupán azért, mert nem viselte magán azoknak a színdaraboknak ismert jegyeit, amelyekben véleményük szerint e konfliktus példamutatóan épül fel.

Ezért aztán észre sem vették, hogy ez a színdarab éles hadüzenet volt a kispolgáriság ellen. Sőt, azt mondották, hogy a darab a kispolgári szellem megtestesülése.

Bosszantották őket a színpadon álló ágyak és szekrények, boszszantották a családi beszélgetések, amelyek finom bája mögött nem érezték meg a mély gondolatot.

De, mint említettem, ön már nem teljesen ugyanaz, mint régebben. Új utakat keres, keményebben, sőt, ha szabad így kifejeznem magam, nyíltabban politizáló művek írása vonzza.

Némelyek lelkesen üdvözlik törekvését. Mások visszasírják a szívüknek oly kedves Rozovot. Az Udvarol a gyerek bemutatója után egyik színésznőnk a felháborodástól vörösen tiltakozott a „szörnyű barakk" ellen, amelybe Rozov hőseit helyezte. Kihozta a sodrából, hogy a kedves srácokat ez a „vadbarom" Roman váltotta fel.

Némelyek örömmel üdvözölték a Vacsora előtt csaknem publicisztikai hangvételét, mások kikeltek ellene.

Ami engem illet, megértem, hogy új utat keres, és türelmesen, jóindulattal kivárom, míg rátalál. Ön darabjaiban most mintegy számbaveszi a kérdéseket, amelyek figyelmét felkeltették, s címszavakban elénk tárja őket. Utána pedig valószínűleg megírja majd a színdarabot, amelyben e címszavak, új kérdések egyikét művészileg analizálja, mint ahogy annak idején művészileg analizálta a műveiben megjelenő srácokat.

Az előbb mondtam már, hogy valójában még nem is mondtunk köszönetét Pogogyinnak a Felnőnek a gyerekekről írt cikkéért. Önnek én, úgy tűnik, nemegyszer köszönetét mondtam már azért, hogy egy évtizeden keresztül rendezhettem színdarabjait.

Ezek igazi iskolát jelentettek mind az én számomra, mind pedig sok színész számára.

Oleg Jefremov négy színdarabjában játszott, Cserniseva és Szperantova az ön színdarabjaiban vált híressé - nemcsak a maguk

71