Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
aki teljes négy órát ült végig a kulisszák mögött, bár csak ötperces jelenete volt a kép végén. Még reggelizni is a kulisszák mögött szeretett: kibontott egy csomagot, s elővette belőle a keménytojást vagy a vajaskenyeret. De közben egy pillanatra sem vette le szemét a színpadról. Ott éppen Az esküvő napján próbája folyt. És amikor Dimitrijev szép megoldásra talált, Szolovjov elsírta magát a díszletek mögött. Gyakran gondolok arra, hogy jónéhány színész nem tudna felelni a kérdésre, jó-e az előadás, vagy sem, mert a belépésükön, a jelenetükön kívül semmit nem látnak, és semmiről sem tudnak. Szolovjov rendszeretete még „zavart" is minket. Felemelte a padlóról a leejtett szöveget, egyik helyről a másikra cipelt át egy nehéz harangot, ha látta, hogy az nem áll a helyén. A fiúk nem egyszer megtréfálták: máshová állították a harangot, és figyelték, hogyan hurcolja vissza Szolovjov. S olyankor, amikor türelmetlenül kirohantam a színpadra, hogy megrövidítsem az átdíszletezés idejét, megragadta az asztalt, amelyet fogtam, és ketten vittük hátra, a díszletek mögé. Ha mostanában felemelek egy asztalt, szomorúan gondolok rá, hogy Szolovjov nincs itt. A többiek nem segítenek. Valószínűleg restellnék... De már megint „szembeállítok". Úgy látszik, magam is lassan az idősebbek sorába lépek! ... Rozov Felnőnek a gyerekek című darabjának előadása elsősorban Nyejman és Cserniseva vállán nyugodott. Cserniseva mozgékony volt, mulatságos, tevékeny, sőt néha kapkodó. De nem hagyott ki egyetlen szomorú vagy drámai mozzanatot sem. S gyakorta egyazon pillanatban volt mulatságos is, meg drámai is. Tele volt életörömmel, egészséggel, s egy szörnyű betegség végzett vele. Már nem volt fiatal, de mindig stúdiónk fiataljai között láthattuk. Ezt nem mindenki engedheti meg magának... És mindezen felül: jó ember volt. Ez a tulajdonság pedig meghatározó szerepet játszik a művészi munkában. Cserniseva szinte egész életében fiúszerepeket alakított. Erős, zömök testalkatú volt. Hangja rekedten szólt (ha Edith Piafot hallom, mindig Csernisevát látom magam előtt). Azután az ifjúság elszállt, mások alakították a fiúkat, ő pedig gyakran maradt munka nélkül. Ha ebben a korban a színész munka nélkül marad, gyakran elhanyagolja magát. Ezt akkor értettem meg, amikor 67
