Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
Tartalmat keresek hát életemnek. De mert bánatos vagyok, ez a tartalom soha nem lesz heves. Nem lehetek forrófejű, mert a lelkem betölti ez a sóvárgás és ez a nehéz kötelesség. De néha-néha talán lángra gyúlok, lángra gyújtanak az álmaim ... fellobbanok, hogy azonnal ki is aludjam. Mit jelent a jobb élet utáni sóvárgás? Talán a jobb életre való törekvést... ... Én, Versinyin, TÖREKSZEM a jobb életre? Tehát törekszem felé, teszek érte valamit? Ebben az esetben a színésznek teljes energiáját a valósággal vívott harcra kellene fordítania. Erről itt nincs szó, ez már nem Csehov lenne, hanem a forradalommal öszszefonódott Gorkij. Ez sóvárgás a szebb élet után, de nem harc érte. Sóvárgás, mert az a szépséges élet, amelyről álmodoznak, nincs, nem is lehet, és nem is jön el a számukra." Ezt mondta Nyemirovics-Dancsenko. IGEN, CSEHOV HISZ, DE HITÉT ÁT- MEG ÁTSZÖVI A JÓZANSÁG. IGEN, SZÉPSÉG, DE A SZÉPSÉGBE BOLDOGTALANSÁG VEGYÜL. A Központi Gyermekszínház Rozovnak hét darabját mutatta be. Világos, hogy a társulat és a szerző között meleg barátság szövődött. Rozov szinte évente hozott a színháznak egy jó színdarabot, és ez a darab a színház egész évi munkáját meghatározta. Sok évvel később Rozov a Gyermekszínházon kívül más moszkvai színháznak is átengedte művét, addig azonban a Központi Gyermekszínház volt az egyetlen, amely a moszkvai nézőket megismertette Rozov műveivel. Eleinte csak a gyerekek, az iskolások, a fiatalok figyeltek fel rá. Később nézőterünk egyre inkább felnőttekkel telt meg, akik hallottak az új, jó, mai szerzőről. S miután a Lityeraturnaja Gazetában Ny. Pogogyin tollából cikk jelent meg a Felnőnek a gyerekekről, még több felnőtt jött el hozzánk. Pogogyin olyan szép szavakkal, túláradó lelkesedéssel méltatta Rozov színművét, hogy mindenki rajongva köszöntötte a tehetséges, új drámaírót. Ma már némi csodálkozással gondolok vissza erre az egyöntetű véleményre. Manapság még a jó színdarabok körül is szinte kivétel nélkül viták gyűrűznek. De ahogy ma visszaemlékezem, a Felnőnek a gyerekekről egyetlen ellenvélemény sem hangzott el. Ez azonban 56
