Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
amelyhez tartozik, ki kell állnia mellette. Harcosnak kell éreznie magát. Sok színész azonban „hajléktalan", azaz nem tartozik egyik irányzathoz sem. E színészek a legjobb esetben páratlan magányos farkasok, gyakran viszont csak némi öntudattal rendelkező iparosok, előadók, „beosztottak", míg a közös művészeti iskola neveltjei bajtársak, művészek, barátok, fegyvertársak. Egyébként itt vakságnak vagy mozdulatlanságnak nincs helye. Az a művészeti irányzat, amely nincsen állandó mozgásban, idővel csupán rutin-tudást tud nyújtani. A rutinból élő színészek pedig szörnyűbbek,mint azok,akik semmilyen iskolához nem tartoznak. Fontos tehát, hogy a színész higgyen a művészi irányzatban, amelyhez tartozik, de ugyanakkor kritikával szemlélje. A szeretetnek és a fejlődést szolgáló egészséges szkepszisnek e keveréke szintén jól hat az idegsejtekre. Vannak színészek, akik semmi másban nem bíznak, csak a sikerben. Ha van siker — bajtárs, ha nincs — szkeptikus, sőt ellenség. Az effajta színésznél a munkája tartalmára vonatkozó komoly nézőpont szinte teljesen fejletlen. Bárcsak tudnák, hogy ez „idegsejtjeik" művészi fejlődésének rovására megy. Mindez azonban, hogy úgy mondjam, a dolog emberi oldala, vagy, ha úgy tetszik, az általános, széleskörű feladatok síkja. Ami viszont a tisztán szakmai részt illeti, úgy érzem, az a legfontosabb, hogy ragaszkodjunk ahhoz a munkamódszerhez, mely nem csupán az arc- és nyelvizmokat, hanem a teljes fizikai apparátust mozgásba hozza. Sok színész nem tesz egyebet, mint kiáll a színpadra, és beszél. Elmondja szerepe szavait. Arcjátéka is van. Meglehet, közben még érez is valamit. Nem tudom. Mégis úgy vélem, hogy minden jelenetet a pszichofizikai cselekvés, pszichofizikai állapot, pszichofizikai magatartás szemszögéből kell megvizsgálni. Ezzel kapcsolatban emlékezetembe vésődött egy rég látott előadás jelenete. Egy idős ember pénz nélkül.maradt. Igazságtalanság érte, elvesztette munkáját. Nem maradt egy fillérje sem — nincs miből élnie. Valaki pénzt ajánl fel neki. De a pénztelen ember büszke. Hosszú ideig folyik a szócsata a két ember között. Az első nem fogadja el a pénzt, a másik viszont mindenáron rá akarja erőszakolni. A dolog szinte verekedéssé fajul. Az egyik ember a másik akarata ellenére annak zsebébe akarja gyömöszölni a pénzt. Huzakodásuk 21
