Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
Tudni kell, tudni kell. Irina táncol. Pedig sok szenvedés vár rá. Több mint bárki másra. Miért érzem ma úgy, mintha szárnyaim nőttek volna? Miért rosszkedvű Mása? Miért szellemeskedik ilyen bárgyú módon Szoljonij? Miért van az a benyomásom, hogy az élet fojtogat minket, mint a gyom a virágot? S bár ma névnapom van, táncolok, és táncolnak a többiek is - az agyam mégis kóvályog, harapdálom a szájam szélét, és egyre csak tisztázni szeretnék valamit. Miért érzem úgy, mintha szárnyaim nőttek volna? MIÉRT nőttek szárnyaim? MIHEZ kezdek velük? És miért hull a hó, miért röpülnek a madarak? Bárcsak tudnám, bárcsak tudnám.... Romeo, mielőtt megismerte volna Júliát, Rózába volt tehát szerelmes. De amint meglátta Júliát, tüstént megfeledkezett első szerelméről, és másnak adta szívét. Lőrinc barát nevet: „Lám, ifjak szerelme / Nem is a szívbe gyúl, csak a szemekbe." Én pedig elgondolkodom: Miért van szüksége Shakespeare-nek arra, hogy Romeo két oldalon át szerelmes legyen Rózába? Mit akar ezzel kiemelni? Tán csak nem azt, hogy Romeo könnyelmű? Valószínűleg arról van szó, hogy gyakran először csak absztrakt szerelem ébred bennünk „madonnák" iránt. (Kisfiú koromban láttam a Tanító című filmet, és beleszerettem Tamara Makarovába, a trafikokból összevásároltam a fényképeit.) A szépséges Rózát az egész város ismeri, Romeo is szerelmes belé. De a nő oly elérhetetlen a számára, mint maga Vénusz. Rózát csak imádni lehet, és vágyakozni utána. Verseket lehet írni. Olyan ez, mint ha az ember egy képbe vagy egy szoborba szeret bele. Azután találkozunk egy hétköznapi, nevetséges kislánnyal, akin az első pillantásra egyszerűen csak nevetünk, talán azért, mert oly mindennapi. Romeo aligha vallott szerelmet Rózának, és aligha kapott kosarat tőle — elsősorban azért, mert a fiú csak a távolból rajongott érte. Róza talán sokkal idősebb Rómeónál. Rómeónak Róza iránti szerelme, meglehet, magasztos érzelem, de mindenesetre „reménytelen". Irreális. Elképzelhetetlen, hogy Rózát meg lehet ölelni, meg lehet csókolni. Semmiképpen sem több ez távoli álomnál, különös titoknál, szinte illetlen gondolatnál. De Júliát már az első pillanatban meg akarja csókolni,át akarja ölelni. Megismerkedésük 19
