Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

Emlékszem, egyszer együtt üdültem egy íróval, s a következő jelenetnek voltam tanúja: észrevette, hogy egy társaság tart felé, s besurrant előlük az illemhelyre. Amikor kijött, megértettem: azért menekült oda, hogy leírja egy gondolatát, amely ott mocorgott fejében, s félt, hogy megzavarják, s vidámságukkal zaklatják.

A harmadik felvonásban minden az elutazásnak rendelődik alá. Emlékszem: az egyik színházban egy asztal állt a színpadon, rajta poharak, mellette pedig egy bőrönd. Mása Trigorinnal beszélgetett, a bőröndökön kívül azonban semmi sem jelezte az úti előkészületeket. Az utazásnak mégis ott kellett lennie a vérükben. Ott állnak a holmik, mindenkinek útban vannak, de Mása az életéről akar mesélni a férfinak. Trigorin jóindulatát nagy őszinteséggel akarja viszonozni, méghozzá az utazás előtti szörnyű kavarodás atmoszférájában. A férfi is nyugtalan - nem tud sem koncentrálni, sem odafigyelni — feltétlenül látnia kell Nyinát. De hogy kerítsen rá sort? Tíz perc múlva indulnak, körös-körül emberek, tiszta átjáróház, zűrzavar, mindenki szemmel tartja a másikat. Párbeszédük közben Nyina ide-oda szaladgál, ki-be jár.

Arkagyina is siet. El innét, minél előbb, és el kell vinnie Trigorint is. Szokás szerint most is csak az utolsó pillanatban készül el, még fel sem öltözött teljesen. És színésznői szemérmetlenséggel öltözködik, és hozza rendbe magát mindenki szeme láttára.

Szorin olyan öregember, aki a primitív ténykedéseket — a beszédet, a csöngetést, a kérdezősködést hatalmas eseménynek, az élet fontos részének tekinti. Készülődik, izgul, stb.

Hát még ha pénzt, alamizsnát kell kérnie! Nem önmaga, hanem Arkagyina fia számára - ám akkor is szörnyen megalázó dolog. Nehéz kiválasztani az alkalmas pillanatot, vár egészen az elutazásig, már nemigen tudja, mit mond, zavarba jön. És hirtelen meginog, nem csupán a feje szédül, hanem szörnyű rosszullét fogja el, elájul, összeesik, beveri a fejét, elejt valamit.

Arkagyina megfeledkezik az úti előkészületekről, az utazásról. S amikor minden elmúlt, szörnyű reakció áll be nála. Fehér, mint a fal, a díványra hanyatlik, és hallgat.

Trepljov bekötött fejjel lép be. Csinos fekete kötés van a fején. Kéri anyját, cserélje ki a kötést. Ezt mindig melodrámai felfogásban játsszák. Valójában azonban nem azt kell exponálni, hogy Trepljov megjelenik, hanem azt, hogy Szorin ájulása után Trepljov anyja rosszul lett. Trepljov nagyon gyengéd, szívélyes fickó. Nem

14