Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

Úgy tűnt, ez az ember eljutott a lényeghez, már sehova nem siet és semmiféle tartalom nem érdekli. Egyszerűen, minden sietség nélkül és kimerítő pontossággal ki­öntötte előttünk a lelkét. Emellett senkinek semmit sem bizony­gatott. Arról beszélt, amit szerinte mindenki tud, és ami nem vált­hat ki ellentmondást. Egyszerűen hidegen és kissé undorodva konstatálta azt, ami közismert. Életemben először jutott eszembe, hogy Moliére nem egy bűbájos szívtiprót akart komédiájában megbélyegezni, hanem valami egé­szen mást. Apropos, a darabban Don Jüannak nemcsak nőkkel van dolga. Apjával is rossz viszonyban van, a hitelezőit becsapja, a szolgájával sincs jó kapcsolata, stb. Jean Vilaf olyan embert muta­tott be, aki KÖP AZ EGÉSZ VILÁGRA. Neki nem kellenek ezek a nők, azt sem tudja, mi az, belebolondulni egy nőbe. Itt nem az a helyzet, hogy belebolondul az egyikbe, aztán egészen váratlanul beleszeret egy másikba, és ezért otthagyja az elsőt. Neki, Don Jüannak már semmi sem kell a nőktől. Egyszerűen ott él benne a meggyőződés, hogy senkinek semmi sem szent, és az emberek kö­zötti érintkezés egyetlen módja — rosszat tenni. Éspedig nem gonoszságból, hanem közömbösségből, cinizmusból — csak úgy, menetközben. Ahogy bizonyos emberek kővel dobnak meg egy arra tévedt kutyát. Szintén nem gonoszságból, csak úgy gépiesen, mert nincs más dolguk. Jean Vilar szerintem olyan embert játszott, aki csak cinizmusból árt másoknak abból a fiziológiai meggyőződésből, hogy erre épül a világ. Akkor már gondoltam, hogy Moliére alkalmasint éppen az ilyen típusú ember ellen írta a darabját, nem pedig egyszerűen egy csélcsap férfi ellen. Bármilyen furcsának is tűnik, ez akkoriban felfedezés volt. És meg vagyok győződve arról, hogy nemcsak számomra. Később, sok év múlva, amikor Bulgakov Képmutatók cselszövése című darabját rendeztem, elképzeltem, hogy Moliére, akinek olyan nehéz élete volt, akinek soha senki semmit meg nem bocsájtott, milyen fájóan gyűlölte azokat, akiknek minden szabad volt, akik mindent olcsón megúsztak. Bulgakov szerint Moliére beleszere­tett Armande-ba, és itt aztán valami olyan kezdődött!... Egyálta­lán, Bulgakov Moliére-t nehéz emberként mutatja, olyan értelem­ben nehézként, hogy a más emberekkel való kapcsolatában beállt valamennyi fordulat vérébe került. Nem tudott könnyedén élni. 119

Next

/
Oldalképek
Tartalom