Kósa Károly (szerk.): A Szolnoki Szigligeti Színház adattára és bibliográfiája 1951 - 1978 (Budapest, 1979)
Cenner Mihály: Fejezetek a szolnoki színészet történetéből
1. FEJEZETEK A SZOLNOKI SZÍNÉSZET TÖRTÉNETÉBŐL A szolnoki színészet történetének három kiemelkedő dátuma: 1822, 1912 és 1951. 1822-ben jelentek meg először színészek a városban. Ennek történetét Szilagyi Pál irta meg "Egy nagyapa regéi unokájának" c. müvében. A Magyar Szinészeti Lexikon szerint Szilágyi Pál kis társulatával 1819- októberében járt Szolnokon, de tüzetesen megvizsgálva Szilágyi ezidőben való működését, megállapítottuk, hogy 1821-ig a Székesfehérvári Nemzeti Színjátszó Társaság tagja volt, s ő maga Írja, hogy utána Kilényi Dávid társaságához csatlakozott. Kilényiről viszont tudjuk, hogy 1822 nyarán Pesten játszott az Arany Hattyu-hoz címzett fogadó udvarán, illetve ivójában. Szilágyi viszont igy ir: "Egy havi vendégszereplésem után elhagytam e társaságot, utamban megbetegedtem, s Szolnokon tüdőgyulladásban feküdtem hat hétig; - hogy, hogy nem? néhány vándorszínész megtudta ottlétemet, télviz idején bekopogtattak hozzám, s kértek, alakítsak társaságot. Mivel? Én és önök ketten? Se könyvtár, se diszitmény /díszlet/, se színész, se színésznők? Mi hárman nem sokat fogunk produkálhatni, s mi több, orvosom sem enged még két hétig kimenni a szobából. - Meglesz ezalatt minden, lesz két szinésznő, leszünk férfiak többen, van diszitmény is, hat függöny oldalfalakkal, csak ki kell váltani /t.i. a zálogból/, ha ön szives volna 80 forintot előlegezni, ez alatt a két hét alatt mindent ide teremtünk, csak ön vállalja el az igazgatást. Addig kértek, könyörögtek, megígértem, amit kértek, s a 80 forinttal távoztak. Eltelt egy hét, a másik is végére járt, nem is vártam már őket - egyszer csak kopognak - szabad - benyitnak, s im a társaság megérkezett, Szőke, Keszi, Kassay, Horváth mint súgó, s még egy fiatal ember, kinek nevét elfeledém, úgy hiszem Berkesnek hitták. Nők - Széppataky Johanna és Nagyné asszony. - Már láttam, bele kell harapnom a savanyu almába - ez volt első gondolatom. - Szobát nyittattam számukra ugyanazon fogadóban, s minthogy éjfélre járt az idő, másnapra hagytam a tanácskozást, melynek következménye az lett, hogy elkészült a színpad ugyané fogadóban a "Zöld fánál" - de mivel kezdjük? hogy szégyent ne valljunk mindjárt először is? Összekutattam az egész könyvtárt, mely vagy 30 darabból állott, egyet sem találtam alkalmasnak első előadásra kicsiny személyzetemhez; jó volna "Tündérlak Magyarhonban", de nincs elegendő nőszemély. Igaz, biz a’ jó volna, volt valamennyitől a válasz - de nincs meg a darab! Nem tesz semmit, ismerem az egészet, máj újra Írom, személyzetünk erejéhez /létszámához/. - Meg is írtam, tábornok volt Szőke, fia Keszi, fogadott lánya Nagyné, /egy fiú s egy leány elmaradt/, huszár én, Marcsa Széppataky Johanna. fíetanültuk, elpróbáltuk, s néhány dallal cifrázva elő is adtuk. A közönség olyan jól mulatott, hogy a játék végeztével távozni sem akart. Küldöttség jelent meg a színpadon, a közönség óhajtását velünk közlendő, mely újra megfizette a bemeneti dijat; csak hogy
