Kósa Károly (szerk.): A Szolnoki Szigligeti Színház adattára és bibliográfiája 1951 - 1978 (Budapest, 1979)
Cenner Mihály: Fejezetek a szolnoki színészet történetéből
VI. Kőrössy Zoltán, Antal Erzsi, Császár Kamilla, D’Arrigo Kornél, Herczeg Vilmos, Fenyő Emil, akik később a fővárosi színpadokon arattak nagy sikereket, de a "benszülött" miskolciak is kitűnő erőket képviseltek. A szolnoki színészet történetében meg kell emlékeznünk az Országos Kamaraszínház szolnoki játékairól is. Az Országos Kamaraszínházat 1924-ben Alapi Nándor színész és színigazgató alapította azzal a céllal, hogy a vidéki közönségének komoly, nívós, irodalmi értékű drámákat mutasson be társulatával, magas színvonalú előadásokon, ahol a dráma mondanivalója érvényesül, s nem adiszletek és a jelmezek uralkodnak a színpadon. Tulajdonképpen három évtizeddel előzte meg a felszabadulás után alakult Faluszinházat, illetve a későbbi Déryné Színházat, a vidéket járó szinészegyütteseket, akik jelenleg a Népszínház keretén belül teljesítik hivatásukat. Az Országos Kamaraszínház 1924 és 1931 között öt alkalommal összesen 70 előadást tartott Szolnokon. /Ugyanezen idő alatt az ország területén háromezret!/Teljes műsorukat itt nem kívánjuk bemutatni, de szemelvényeket adunk belőle a műsor színvonalának bizonyítására. Az Országos Kamaraszínház első ízben 1924. julius 23-tól 30-ig nyolc előadást tartott: Sardou: Váljunk el, Tolsztoj: Élő holttest, Molière: Dandin György, Ibsen: Nóra, Bisson: Válás után, Georg Kaiser: Tűzvész az operában, Schnitzler: Anatol, Schönherr: Gyermektragédia. Magyarázat alig szükséges e műsorokhoz. Kaiser, Schnitzler és Schönherr az akkori modern drámai formákkal kísérleteztek, müveiket a leghaladóbb színházak tűzték műsorukra. Ugyanebben az évben december 6. és 15. között tiz előadást tartottak Szolnokon. Ezek közül megemlítjük: Lengyel Menyhért: Taifun, Jean Sarment: Az árnyhalász, Beaumarchais: A sevillai borbély, Molière: Tartuffe, Shaw: Candida és Ibsen: Kísértetek c. darabokat. 1925. október 19-től 28-ig tizenegy előadásuk volt: Gogol: A vőlegény, Herczeg Ferenc: Kék róka, Hebbel: Mária Magdolna, Ibsen: Solness építőmester, Schöpflin Aladár: Vége a szép nyárnak. Hebbel darabját annak idején a haladó beállítottságáról ismert Thália Társaság játszotta nagy sikerrel. Negyedik alkalommal 1927. november 24—tői december 8-ig játszottak. Szemelvények a húsz előadásból: Hevesi Sándor: Elzevir, Shaw: Az orvos dilemmája, Dickens: HázitUndér, Kisfaludy Károly: Kérők, Molnár Ferenc: Liliom, Shakespeare: Hamlet, Ibsen Hedda Gabler, Jókai:Az aranyember, R. Rolland: Szerelem és halál játéka, Ibsen: Vadkacsa, Molnár Ferenc: Játék a kastélyban. - Figyelemre méltó, hogy ez alkalommal öt délután is tartottak előadást, s nyilván megtelt a színház, ha két hétig maradtak.
